VÍG BALÁZS–FÁBIÁN SZABOLCS ÁKOS: Alacsonyhegységi kisvízgyűjtők villámárvíz veszélyének becslése domborzati paraméterek alapján
|
szeptember 24.
2021
|
Biró Tamás
|
Magyarország alacsonyhegységi, illetve dombsági tájainak egyik legkomolyabb természeti veszélyforrásai között tartjuk számon az egyre gyakrabban kialakuló és mind nagyobb károkat okozó villámárvizeket. Az időjárási helyzetek szélsőségessé válása miatt, a hirtelen kialakuló és nagy intenzitású csapadékesemények, magas fokú kockázatokat jelentenek mind a természeti, mind az épített környezetünkre. A vonalas infrastruktúra (utak, vasutak, csatornahálózat stb.), valamint a városi felszínborítású (k ≈ 0) környezet hatványozott veszélynek van kitéve. A legtöbb tanulmány a csapadékadatok vizsgálatát helyezi a középpontba, ugyanakkor lényeges szempont a vízfolyások forrásterületének domborzata is, mivel a legtöbb esemény ilyen természeti környezetben alakul ki. E kisebb vízgyűjtők (Strahler rendűség ≤ 3) morfológiai, morfometriai, vízrajzi és felszínborítási paraméterei sok esetben meghatározzák az árvizek kialakulását.
A digitális domborzati adatokból GIS módszerekkel pontosan és gyorsan kinyerhető formai paraméterek, illetve az ezekből matematikai képletekkel származtatott komplex mutatók segítségével sokrétűbb következtetések vonhatók le a kisvízgyűjtők (≤ 100 km2) lefolyási sajátosságaira. Ezek az eredmények jól összekapcsolhatóak és kiegészíthetőek a vízhálózatra és a tájhasználati tulajdonságokra vonatkozó adatokkal is. Így ezek a módszerek villámárvíz-veszély bizonyos mértékű meghatározására ott is alkalmazhatóak, ahol rendszeres és részletes csapadékadatok nem mindig állnak rendelkezésre.
A szakirodalomban jól ismertek ezek a képletek, azonban a hazai domborzati viszonyokra vonatkozó alkalmazásuk kevésbé elterjedt. A jelen tanulmányban vizsgált régiókban szórványosan ismertek villámárvizes esetek. Viszont a kialakulásukat vizsgáló elemzések eddig jóval nagyobb léptékben, jellemzően kistáji vagy települési szinten készültek el. A hivatalos vízügyi adatbázisokhoz igazított és így meghatározott kisvízgyűjtő-méretekkel még nem készült felmérés.
A számszerűsített paraméterekkel meghatározható az egyes vízgyűjtőkre vonatkozó villámárvíz veszély mértéke. Így a csapadékadatokból kinyerhető – és többé kevésbé már rendelkezésre is álló – modellezett következtetéseink kiegészíthetőek és segítenek a komplexebb tanulságok levonásában.
A vizsgálatok során két alacsonyhegységi (Hmax ≤ 700 m) mintaterület kisvízgyűjtőinek (n > 100) jellemző értékeit kigyűjtöttük egy 10 méteres felbontású domborzati terepmodellből. Valamint felhasználtunk egy vektoros vízhálózati állományt, továbbá a CLC 2012 felszínborítási adatbázisát. A vízgyűjtő szintű számított paramétereket rangsoroltuk (0 – 9), mely alapján villámárvíz-veszélyességi térképeket készítettünk, egyúttal összehasonlítottuk a vizsgált két mintaterületet és domborzati alapú veszélykategóriákat alakítottunk ki.
Eredményeink egyrészt egybeesnek a korábban tapasztalt villámárvizes események helyszíneivel, de apró sajátos eltérések is mutatkoznak. Másrészt segíthetnek az újonnan detektált veszélyes kisvízgyűjtők beavatkozási terveinek elkészítésében. Így a Katasztrófavédelem település szintű megközelítésén túl, e domborzati alapú részletesebb veszélytérkép természetközelibb kezelési lehetőségeket is felvet.
A kutatást az Emberi Erőforrások Minisztériumának Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Programja finanszírozta (20765-3/2018/FEKUSTRAT), a Pécsi Tudományegyetem 3. területi programja keretében.
