Kutatásaink hátterében az éghajlatváltozással összefüggő meridionális energia- és anyagtranszport-folyamatok megváltozása és a magaslégköri futóáramlások átalakuló mintázata állt. A rendszeres felszíni hőmérsékletmérések kezdetétől a globális átlaghőmérséklet mintegy 1°C-t emelkedett. Ennek a növekedésnek a térbeli eloszlása nem egyenletes; az arktikus területek melegedése többszöröse az alacsonyabb szélességek hőmérsékletváltozásának (a folyamat neve: arktikus amplifikáció). Az alacsonyabb és a magasabb szélességek közti hőmérsékletkülönbség különös jelentőséggel van a magaslégköri futóáramlások dinamikájára; minél kisebb ez a különbség, annál lomhább, nagyobb amplitúdójú magaslégköri hullámok képződnek.

Kutatásaink során arra kerestük a választ, hogy ha ez valóban így működik, akkor milyen következménye lehet a hazánkat érintő szaharai porviharos eseményekre vonatkoztatva? Hipotézisünk szerint (1) a lassabb nyugat-keleti irányú mozgás révén tovább fennmarad a porviharos epizód kialakulásáért felelős szinoptikus meteorológiai helyzet; (2) a nagyobb délies kilengése egy ilyen magaslégköri hullámnak nagyobb valószínűséggel vezet a teknőről lefűződő hidegcsepp létrejöttéhez, mely a legintenzívebb porviharos események hátterében áll. További kérdésként merült fel, hogy kilépve a Kárpát-medencéből, távolabbi térségekben is jelentkezik-e ez a jelenség.

A hazánk területét érintő szaharai porviharos események vizsgálatai során 1979 és 2020 közti időszakban összesen 230 ilyen epizódot sikerült beazonosítani a műholdas felvételek és mérések, illetve számítógépes modellek eredményei alapján. Meghatároztuk a porviharos események meteorológiai hátterét, a porszállítás útvonalát, a lehetséges forrásterületeket, a kiülepedett por mennyiségét és szemcseméretét; valamint mindezek időbeni változását. Megállapítottuk, hogy a Közép-Európát érintő porviharos események egy jellemző tavaszi-nyári szezonális eloszlással rendelkeznek. Az elmúlt években mégis egyre több alkalommal figyelhettünk meg őszvégi-téli, jelentős porkimosódással együtt járó epizódot. Ezen intenzív események során a magaslégköri futóáramlások mintázatában egyértelműen megjelent a meanderező jelleg. Egyes esetekben a kiülepedett poranyag szemcseméretében a durva kőzetliszt és a finom homok frakciójú szemcsék dominanciája volt megfigyelhető.

Északabbi térségeket érintő kutatásunk keretében Izland régióját vettük górcső alá. Itt 2008 és 2020 között 15 szaharai porviharos eseményt tudtunk azonosítani, melyek kapcsán minden esetben megfigyelhető volt a szokatlanul nagy amplitúdójú jet stream mintázat az atlanti térség fölött. Két esetben felszíni mintavételezést is végeztünk. A részletes granulometriai elemzések rámutattak, hogy a szállított és kiülepedett észak-afrikai poranyagban nagyszámú, igen nagyméretű – 100 µm-t meghaladó átmérőjű – szemcse is megtalálható. Ennek, a hazai megfigyelésekkel egyetemben az a különös jelentősége egyrészről, hogy mindezen mérettartományt a klímamodellek már nem parametrizálják; másrészről pedig, hogy ezek a szemcsék a finomabb ásványi porral ellentétben már nem nettó hűtő, hanem fűtő hatásúak.

Kutatásainkat az NKFIH K120620, KH130337 (Varga Gy.) és a PD121088 (Rostási Á.), valamint a COST Action inDust (COST Action CA16202) és az MTA KEP-08/2018 projektek támogatták.