Az inváziós növények visszaszorítása csak úgy lehet eredményes, ha ismerjük a terjedésüket befolyásoló földrajzi tényezőket. A vonalas tájelemek (út, vasút és vízhálózat) valamint az ökológiai hálózat elemei, (különös tekintettel az ökológiai folyosókra), elősegíthetik bizonyos inváziós növények terjedését. Dolgozatunkban, öt Európában elterjedt inváziós növényfaj előfordulását térképeztük EUROSTAT LUCAS adatbázis 2015 évi földfelszíni fényképfelvételeinek felhasználásával Magyarország területén. Az így kapott pontszerű özönnövény előfordulási adatokat összevetettük a vonalas közlekedési infrastruktúra, a 2012-2015 között változott felszínborítású területek, valamint a vízhálózat és a Nemzeti ökológiai Hálózat térbeli jellemzőivel. Kiszámoltuk, és összehasonlítottuk egymással mind az öt faj esetében a fertőzött és nem fertőzött LUCAS pontok átlagos Euklideszi távolságait, távolság értékeinek szórását a vonalas közlekedési infrastruktúrától, vízhálózattól és a változó felszínborítású területektől. Emellett vizsgáltuk a fertőzött és nem fertőzött LUCAS pontok százalékos előfordulási gyakoriságát a Nemzeti Ökológiai Hálózat pufferterületén, ökológiai folyosóin, a magterületein belül.

Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a bálványfa és az ezüstfa egyedeinek megjelenése erősen köthető az út és vasúthálózathoz. E fajokkal fertőzött pontok vasúti töltésektől mért átlagos Euklideszi távolsága jóval kisebb, mint a nem fertőzött LUCAS pontoké. A fehérakác és az aranyvessző viszont a közutak mentén terjed erősebben. Azok a LUCAS pontok ahol e fajok előfordulása igazolható, térben közelebb fekszenek a közutakhoz, vasúti töltésekhez, mint a nem fertőzött pontok. A felszíni vízhálózat elemzéseink szerint az aranyvessző előfordulási viszonyaira van jelentős hatással. Ez az a faj, amely kedveli a nedves ártereket, főként patakok folyók mentén fordul elő, így a kék infrastruktúra kifejezetten segíti a terjedését. Megfigyeltük, hogy azon fajok esetében, melyeknél jelentős, több száz méteres eltérést tapasztaltunk fertőzött és nem fertőzött pontok kék, zöld és közúti infrastruktúrától mért átlagos távolságai között, a fertőzött Lucas pontok távolság adatainak szórása rendre jóval kisebb, mint a nem fertőzött pontok távolságainak szórása. Eredményeink szerint az ökológiai hálózat magterületein és az ökológiai folyosókon belül az aranyvessző és a fehérakác előfordulása felülreprezentált a nem fertőzött pontokhoz képest. A közelmúltban (2012-2015 között) végbement felszínborítás változások pedig nagymértékben elősegítik a selyemkóró terjedését. Kutatásaink fontos adalékokkal járulhat hozzá az inváziós veszélytérképek készítéséhez, az ökológiai hálózat újra tervezéséhez.