szeptember 24.
2021
|
Biró Tamás
|
Naprendszerünk (eddig ismert) leghosszabb folyórendszere a Marson található Uzboi–Ladon–Morava-folyórendszer (ULM). A Mars klímája a múltban többször is kedvezett a folyékony víz jelenlétének, vízfolyások, sőt megafolyórendszerek kialakulásának. Ezek nyomai sok helyen máig felismerhetőek.
A Mars fluidumok alakította felszínei az azokat kialakító folyamatok mellett tanúskodnak, utalnak az égitest múltjára, a fluidumok által kontrollált folyamatokra, azok mértékére. Jelen ismereteink szerint a késő-noéi során az ULM forrásául a déli féltekén lévő Argyre-kráter Földközi-tenger-térfogatú víztestjének túlcsordulása szolgált. Az ULM tehát alapvetően különbözik a Mars völgyeinek és csatornáinak többségétől, mivel azok forrása jellemzően nem köthető nagyméretű kráterhez. A bolygó nedves időszakaiban areológiai szempontból is lényeges szerepet játszott. Az ULM vizsgálata in situ mérések és helyszíni terepbejárás hiányában egyelőre csak távérzékeléssel és modellekkel lehetséges. A kutatás során az Uzboi Vallis és annak mellékfolyója, a Nirgal Vallis vizsgálata történt meg. A Mars Global Surveyor űrszonda fedélzeti eszköze, a MOLA (Mars Orbiter Laser Altimeter) lézeres távolságmérő által mért adatok, a Mars Odyssey űrszonda THEMIS (Thermal Emission Imaging System) eszközének adatai és Mars Reconnaissance Orbiter HiRISE (High Resolution Imaging Science Experiment) adatai ötvözve kerültek felhasználásra. Ez elegendő felbontású és pontosságú adatot jelent a terület kellő részletességgel való vizsgálatához és következtetések levonásához. A különböző hullámhossz tartományú űrfelvételek, digitális terepmodellek (DTM), a készített sávszelvény-elemzések, hagyományos magassági profilok és lefolyásmodellek értelmezése eredményesnek tűnik. A földitől eltérő körülmények (jelentős impaktosodás felszínfejlődésre gyakorolt hatása, a bioszféra hatásának talán teljes hiánya, kisebb gravitáció, az erózió eltérő tulajdonságai) a sávszelvény-adatokon is megmutatkoznak. A két vizsgált területet (Uzboi Vallis és Nirgal Vallis) teljesen lefedő sávok alkalmazása mellett több régiót különböző kisebb területű sávok segítségével is elemeztük. A kapott adatok szerint az Uzboi Vallis legalább részben tektonikus eredetű, a területen normál vetők nyomozhatók. Az aktív vizes időszakot követően mindkét völgy tovább módosult. A sávszelvény-elemzés módszere használhatónak bizonyult és értelmezhető adatokat szolgáltatott Földtől különböző bolygó felszínére. Ezért érdemes lehet további területeken is alkalmazni.