szeptember 24.
2021
|
Izsák Éva
|
1991. december 25-én megszűnt a Szovjetunió. Ez a bipoláris világ végét, a nemzetközi viszonyokban bekövetkező jelentős változások kezdetét jelentette Történelmi értelemben véve rövid ideig egyetlen szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok maradt a színen.
Egy évtized elteltével már kibontakoztak egy többpólusú és interdependens nemzetközi rend körvonalai. A formálódó új nemzetközi rendszerben megnőtt a jelentősége az Eurázsiai magtérségnek. A neoeurázsianizmus képviselőjeként színre lépett a birodalmi státusz visszaszerzése céljával Oroszország. A Putyin elnök nevével fémjelzett külpolitikai stratégia és geopolitikai irányvonal közppontjában az eurazsianizmus felfogásán alapuló multipoláris és multilaterális nemzetközi rendszer kiakítása áll. Az orosz politikai elit, valamint az eurazsianista és neoeurazsianista geopolitikai felfogás képviselői szerint Moszkva nem eshet a regionális szerepkör csapdájába. Oroszország csupán nagyhatalomként létezhet.
Mint a Sir John Halford Mackinder által felvázolt eurázsiai térség magterületének (heartland) és a közép birodalmának megtestesítője, híd szerepet kell játszania Európa és Ázsia között. Meg kell valósítania annak a szuperkontinensnek nevezett Eurázsiának az egységét, amelyben a nyugati értelmezésben vett Európa csupán peremvidéknek számít.Oroszország az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködéshez (Asia-Pacific Economic Cooperation- APEC) történő csatlakozással (1998), a Sanghaji Együttműködési Szervezet (Sanghai Cooperation Organization – SCO) megteremtésével (2001), az Eurázsiai Gazdasági Unió (Eurasian Economic Union- EAUE) létrehozásával (2015), a nemzetközi viszonyok rendszerének struktúraképző nagyhatalmává vált.
Moszkva külpolitikai stratégiájában 2014-ben történt meg a váltás, a Kelet felé fordulás. Oroszország a megváltozott nemzetközi körülményekhez alkalmazkodva a Kína által meghidetett Övezet és Út Kezdeményezéshez, feladta a Nagy Európa koncepciót és meghirdette a Sanghajtól Lisszabonig terjedő, Európa és Ázsia egységének megvalósítását célzó Nagy Eurázsia stratégiát és a Kínával megkötendő Nagy Eurázsiai Partnerséget.
Az orosz döntést befolyásolta az a körülmény és felismerés, hogy Moszkva és szövetségesei számára az igazi kihívást, egyben a gazdasági felzárkózás és fejlesztés lehetőségét a Közép-Ázsiában és Oroszország befolyási övezetében megjelenő Kínai Népköztársaság által meghirdetett Övezet és Út Kezdeményezés jelenti. Oroszországnak ezért célszerű elébe menni az elkerülhetetlenül bekövetkező eseményeknek. Ehhez két dologra van szükség. A Kínával való hatalmi osztozkodásra, partneri viszony kialakítására, a szóbanforgó térség feletti befolyás, közös uralom megteremtésre és Oroszország új, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó külpolitikai-külgazdasági stratégiájának meghatározására.
Az előadás ennek a folyamatnak a vizsgálatára vállalkozik.