|
szeptember 24.
2021
|
Szantorini (Thíra) vulkánszigete az Égei-tenger leglátogatottabb turistaparadicsoma – ahol a vulkanológia találkozik a régészettel és a történelemmel. A szigetet a késő bronzkorban katasztrofális vulkánkitörés sújtotta, elpusztítva a nemcsak Krétán, de Szantorinin (akkor nevén Strongylén) is virágzó minószi kultúrát. A kitörés lefolyása, a sziget belsejében létrejött kalderaöböl, és a kitörés óta megszületett Palaea és Nea Kameni – kicsiny, de ma is aktív vulkánszigetek – több mint másfél évszázada a nemzetközi kutatások homlokterében állnak.
Nemzetközi kutatómunkánk (Karátson et al. 2018, 2020) Szantorini késő-bronzkori szigetét vulkanológiai, geomorfológiai és régészeti adatok alapján rekonstruálta. Már a bronzkor előtt is létezett egy központi kalderaöböl, mely a Cape Riva-kitörés során alakult ki (kb. 22 000 évvel ezelőtt). A kalderán belül központi sziget foglalt helyet: Pre-Kameni. Nagy pontosságú Gillot-Cassignol K-Ar kormeghatározással kimutattuk, hogy e sziget kb. 20 000 évvel ezelőtt kezdett növekedni. Míg a vulkanológusok már csaknem három évtizede elfogadják és finomítják a kalderahipotézist, a régészek általában ma is egyetlen korabeli nagy, központi vulkáni kúpot vizionálnak, mely csak a minószi kitöréskor szakadt be. Azonban az ún. Flotilla freskó elemzése, amely az Akrotiri bronzkori településén talált falfestmények közül az egyik legérdekesebb, világosan mutatja egy késő bronzkori kaldera belsejét, azaz a freskó valósághű tájképként értelmezhető.
A szigetet körülbelül 3600 évvel ezelőtt a VEI=7 erősségű, akár 100 km3 anyagot felszínre hozó minószi vulkánkitörés teljesen elpusztította: felszínét több tíz, egyes helyeken akár 60 méter vastag tufa (az ún. Minószi Tufa) fedi. Pre-Kameni szigetének szétrobbant maradványai (kisebb-nagyobb, akár több tíz m átmérőjű kőzettömbjei), Strongyli más részeivel együtt, a tufaanyagba keveredtek. Rekonstrukciónk során – a kőzettöredékek anyaga, geokémiája, fotóstatisztikai és granulometriai vizsgálata alapján, figyelembe véve a teljes tufamennyiség térfogatát – a következőkre jutottunk (a domborzati változásokat digitális domborzati modellen/DEM/ elemezve). Pre-Kameni, a belső sziget eredeti térfogata 1,6 és 3,0 km3 közé, míg Strongyli gyűrű alakú szigetéből az elpusztult (beszakadt, eltűnt) rész térfogata 9,1 és 17,1 km3 közé tehető. (Különböző megfontolások nyomán a nagyobb értékek tekinthetők reálisabbnak.) A minószi kitörés végefelé létrejött, ma is meglévő központi kaldera nagyobb lett, mint a korábbi – ebben kezdtek el növekedni a Kameni-szigetek (Palea és Nea Kameni), melyek kitöréseit a Krisztus előtti századoktól a római feljegyzések is dokumentálták. A szigetek utolsó kitörésére 1950-ben került sor.
Karátson, D. – Gertisser, R. – Telbisz, T. – Vereb, V. – Quidelleur, X. – Druitt, T. – Nomikou, P. – Kósik, S. (2018). Towards reconstruction of the lost Late Bronze Age intra-caldera island of Santorini, Greece. Scientific Reports, 8 (1), 7026.
Karátson, D. – Telbisz, T. – Gertisser, R. – Strasser, T. – Nomikou, P. – Druitt, T.– Vereb, V. – Quidelleur, X. – Kósik, S. (2020). Constraining the landscape of Late Bronze Age Santorini prior to the Minoan eruption: Insights from volcanological, geomorphological and archaeological findings. Journal of Volcanology and Geothermal Research, 401, 106911
