A hasonló elveken nyugvó lakosságcserék közül az előadás az 1946. február 27-én megkötött csehszlovák-magyar lakosságcsere előzményeit (a tárgyalások és a döntés mögötti politikai, gazdasági és társadalmi motivációkat), valamint társadalmi következményeit vizsgálja köztes-európai kitekintésben.

Az előadás hangsúlyosan fontos része az új lakóhelyen történő beilleszkedés, a befogadó településen élőkkel történő együttélés, a térhez kapcsolódó identitás és emlékezet vizsgálata. A „közösségben élni” szociálgeográfiai alapfunkció vizsgálatának egyik markáns iránya a lokális közösségek átalakulásának feltárása. Az egykor jórészt stabil és csak lassan változó helyi társadalmak átalakulásában – sokszor pedig egyenesen felbomlásában – a második világháború után a csehszlovák-magyar lakosságcsere következtében lezajlott vándormozgalmak gyakran meghatározó szerepet játszottak.

Az előadás keretében célom bemutatni valamennyi, hasonló elven nyugvó, 1918 és 1948 között kötött megállapodást, így bemutatva a hasonlóságokat, párhuzamokat és a különbségeket. Előadásomban arra a kérdésre is keresem a választ, hogy a csehszlovák-magyar lakosságcsere megállapodáshoz vezető tárgyalásokon a korábban megkötött egyezmények következményeit és tanulságait mennyiben vették figyelembe? Az előzőekhez kapcsolódóan szükséges megvizsgálni azt is, hogy az 1945 után formálódó két politikai tábor melyik lakosságcserét tartotta követendőnek a csehszlovák-magyar relációban.

A lakosságcsere-egyezmények elemzésén és összehasonlító vizsgálatán túl az előadás hangsúlyosan fontos területe az új lakóhelyen történő beilleszkedés lehetőségeinek és a befogadó településeken élőkkel történő együttélés, személyes visszaemlékezések segítségével történő bemutatása. A Dél-Dunántúlon a felvidékieket német (sváb) településeken helyezték el, mely településeket a potsdami egyezmény által jóváhagyott a kollektív bűnösség elve alapján végrehajtott kitelepítés sújtotta. A kitelepített felvidékiek így kisebbségi helyzetben találták magukat etnikai, vallási és kulturális vonatkozásban egyaránt. Előadásomban arra a kérdésre is keresem a választ, hogy mi segítette és mi akadályozta a beilleszkedést és a térhez kapcsolódó identitást és emlékezést?

Az etnikai-, politikai földrajzi és szociálgeográfiai vizsgálatok bemutatása mellett az előadás során nagy hangsúly kerül a kibocsátó (csehszlovákiai) és a befogadó (dél-dunántúli) települések településföldrajzi vizsgálatára is. Előadásomban arra a kérdésre is keresem a választ, hogy a dél-dunántúli települések jellege, településhierarchiában és a társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepük miként hatott az érkező csoportok beilleszkedésére, a települések gazdasági és társadalmi életébe történő bekapcsolódására.