Mivel a nanorészecskék alkalmazása széleskörűen elterjedt az ipari és gyártási folyamatokban, illetve a mindennapi élet részeként is különböző háztartási és kozmetikai cikkekben, ezért felmerülhet a kérdés, hogy használatuk után kikerülhetnek-e a környezetbe, és ez mekkora kockázattal járhat. Korábbi publikációk bizonyítják, hogy a nanoanyagok gyakori ipari és háztartási felhasználásuk révén, bekerülnek a szennyvízbe, ezáltal pedig a szennyvíziszapba. Mivel Magyarországon a keletkező szennyvíziszap egy részét talajjavítás céljából, komposzként mezőgazdaságilag hasznosított területekre helyezik ki, ezért a különböző felhasználású nanorészecskék nemcsak a környezeti rendszerekbe juthatnak be, hanem a növénytermesztés révén közvetlenül a táplálékláncba is, így pedig akár komoly potenciális egészségügyi kockázatot is jelenthetnek. Azonban ahhoz, hogy több információt tudjunk meg a nanorészecskék kockázatairól, kulcsfontosságú annak környezetbe kerülésének és talajbeli viselkedésnek a pontos megismerése is. Kutatásunk során azzal a kérdéskörrel kívánunk foglalkozni, hogy az iparban leggyakrabban alkalmazott titán-dioxid és ezüst nanorészecskék hogyan szeparálhatóak különböző környezeti mátrixokból és készíthetőek elő a műszeres analitikai mérésekhez, továbbá, hogy milyen mértékben és hogyan aggregálódnak eltérő fizikai féleségű és kémiai tulajdonságokkal rendelkező talajokban. A módszertani és laboratóriumi kísérletek mellett arra keressük még a választ, hogy a magyarországi szennyvíziszapokban és mezőgazdaságilag igénybevett területeken detektálhatóak-e mesterséges eredetű nanorészecskék. Munkánk eredménye nagy előrelépést jelenthet abban, hogy közelebb kerülhessünk a nanorészecskék környezeti kockázatainak megismeréséhez és megértéséhez.