|
szeptember 24.
2021
|
Biró Tamás
|
A térben szomszédos geomorfológiai rendszerek kialakulása, legyenek azok elsősorban jégkori, fluviális, eolikus folyamatok vagy tömegmozgások által kialakított rendszerek, természetesen összefüggnek egymással. Ez különösen igaz a medencetípusú környezetben, ahol az általános lejtőviszonyok általában előre meghatározzák az üledék- és energiaátadás fő irányait és pályáit. A kapcsolatok erőssége azonban idővel változhat az éghajlati, tektonikai és geomorfológiai változások függvényében.
Az előadás a késő pleisztocén geomorfológiai kapcsolatok lehetséges nyomainak azonosítására tesz kísérletet a Kárpát-medence délkeleti részén belül két fő nyomvonalon keresztül. Az egyik a Duna-Tisza-közi folyót, a Duna-árteret és a széllel lefelé eső Bácskai löszmezőt foglalja magába. A másik a Déli-Kárpátok Retezát-hegységét, a folyásirány alatti Maros/Mures alluviális legyezőt és a Tisza/Tisza árterét foglalja magában. Mindegyik esetben felszíni és felszínközeli morfológiai egységeket és formákat vizsgáltunk annak érdekében, hogy teszteljük a múltbeli kapcsolat meglétét és intenzitását, amely két lehetséges kiváltó eseményhez kapcsolódik: a Duna nyugat-keleti irányú csatornatolódásához 40-50 ka körül és a Maros folyó felvidéki vízgyűjtőjében a gleccserek visszahúzódásához az LGM és a holocén között.
