Mindezen tényezők erőteljesebben jelentkeznek a városkörnyéki térségek mezőgazdaságában, ezért kutatásunk során a mintául választott agglomerációs terület agráriumát vizsgáljuk. Az elemzést a Szigetköz mintaterület példáján keresztül végezzük, amely egy nagy hagyományokkal bíró agrokultúrtáj. A kistáj gazdasága jellemzően két város (Győr és Mosonmagyaróvár) gravitációs erőterének függvényében alakul. A városok fejlődésével a mezőgazdaság térszerkezete is átalakul(t). A térszín területhasznosításban a Thünen-modell érvényesülése figyelhető meg: kezdetben a falvak mezőgazdasági termelésének térbeli elhelyezkedésében (kb. 20. század elejéig), majd a városok erőteljesebb hatásának érvényesülésével, a nagyobb lélekszámú települések vették át a centrum területet, melyek köré épültek fel a mezőgazdasági zónák. Feltételezésünk szerint, napjaink területhasznosításában is megfigyelhető a Thünen féle modell kirazjolódása, amelyet azonban újra gondolni és aktualizálni kell a lejátszódó gazdasági-társadalmi folyamatok tükrében.

Munkánk során az összegyűjtött adatok alapján (KSH, NéBIH, MÁK) először térképi megjelenítés segítségével vizsgáljuk, hogy a különböző mezőgazdasági tevékenységek elkülöníthető zónákban helyezkednek-e el Győr és Mosonmagyaróvár szigetközi agglomerációjában. Majd összefüggést keresünk a városok lehatárolt vonzáskörzete és a mezőgazdaság térbeli alakulása között, amelyet újraggondolt gravitációs modell alkalmazásával szeretnénk kivitelezni. Az eredmények függvényében pedig célként tűztük ki az ún. agglomerációs mezőgazdasági index kidolgozását, amellyel „mérni” tudjuk az általunk agglomerációs mezőgazdaságnak definiált jelenséget.