A munka során a hatótényezők sorából egy elem vizsgálatával foglalkoztam: a térszerkezet alakulásával – a területhasználat változásával. Célom, hogy felvázoljam a mintaterületként megjelölt, egy magyarországi tájvédelmi körzet (Szigetköz) a táj- és területhasználat függvényében alakuló agrobiodiverzitását. A Központi Statisztikai Hivatal dokumentumaiból (nyomtatott és elektronikus kiadványok, adatközlő felület) gyűjtöttem ki a terület művelési ágak szerinti megoszlását; illetve a termesztett növények területi kiterjedésének változását, majd a növénytermesztésre épülő állattenyésztés/állattartás alakulását állapítottam meg. A mai állapot kialakításában, a főbb tendenciák érvényesülésében az utolsó évszázad meghatározó, ezért az elemzésbe az első országos agrárcenzustól (1895), egészen a jelenleg elérhető utolsó mezőgazdasági összeírásig (2010) elkészült dokumentumokból gyűjtöttem ki a rendelkezésre álló adatokat (ez összesen 8 db országos szintű, településsoros mezőgazdasági összeírást jelent). Az összegyűjtött adatok alapján „tájhasználat változás index” segítségével kiszámoltam a tájhasználat változásának intenzitását. Az adatfeldolgozás mellett a területhasználat-szerkezet változását az Arcanum-Mapire – Történlemi térképek online és a magyar Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) által rendelkezésre álló térképek segítségével elemeztem.

A települések területhasznosítását vizsgálva a korabeli leírások és térképek alapján elmondható, hogy a 20. század elejéig a mezőgazdasági termelés övezetesen épült fel, koncentrikus köröket kirajzolva, ahol egy-egy öv a természeti adottságokhoz igazodva alakult ki. Jelenleg, azonban a nagyobb területi egységek (városok) „bekebelezik” a kisebb térszíneket és központilag gyakorolnak hatást a mezőgazdasági termelés alakulására, mellőzve a természeti adottságok adta lehetőségeket, azaz a helyi erőforrásokra épülő agrárium kibontakozását. Ez azt jelenti, hogy eltűntek a falvak önálló koncentrikus köröket alkotó mezőgazdasági termelési övei, melyet felváltottak a városok vonzáskörzetében kialakult zónák. A 21. századra a korábban még jellemző, jelentős területeket elfoglaló kiskonyhakertek – melyekben széles skálán mozogtak a termesztett növények fajtái – csekély számban fordulnak elő, helyükön családi házakat építenek, ingatlanokat létesítenek. Nem jellemző a kisparcellás termelés, számottevő a monokultúrás szántóföldi növénytermesztés aránya. A tájhasználatváltozás indexet használva, 6 földhasználati osztállyal végzett számítások eredményei azt mutatják, hogy jelentős változás 1962-től 2000-ig állapítható meg, ugyanis az index eredménye 25,63% értékű átalakulást tükröz a terület hasznosítási formájában.