Magyarországon a válság hatása mélyebb, a kilábalás hosszabb ideig tartó folyamat volt, mint a globális gazdaság legfejlettebb gazdaságaiban. Ennek okát – jelentős részben az ország félperifériás financializációs helyzetében lelhetjük fel, vagyis a belső finanszírozási források elégtelen voltában, illetve a külső forrásokra való erős ráutaltságban. A válság alatt utóbbi források erőteljesen beszűkültek, ami mélyítette a válság gazdasági, társadalmi hatását.

A hazai lakáspiaci folyamatokra a globális pénzügyi válság pusztító hatást gyakorolt: gyakorlatilag minden mérhető index esetében historikus mélypontra zuhant az ágazati aktivitás. Ezt a hatást erősítette a 2004-től felfutó „deviza alapú” hitelezés felfutása, mely – magas kockázat mellett – finanszírozási lehetőséget kínált a lakásvásárlóknak. A devizahitelezés mintegy 800 ezer családot érintett, akiket a kormányzat – jókora időbeli késéssel – változatos formában próbált „menteni”.

Ezen eszközök közül az előadásban a Nemzeti Eszközkezelő tevékenységére koncentrálok, bemutatva, hogy egy területi értelemben „vak” kormányzati programnak is lett a működés során térségi fókusza. Rámutatok, hogy a NET révén létrejött bérlakás-állomány végeredményben egy kihagyott lehetőség volt a kormányzat részéről, hogy a 2000-2001-et követően félbehagyott önkormányzati bérlakás-építési programot követően elkezdje kezelni az országon belüli mobilitás hiányát, valamint a „mamahotel” generáció problémáit