A növényeket érő vízstressz gazdasági károkhoz, terméskieséshez vezethet. A talajnedvesség hosszabb távon történő megőrzéséhez elengedhetetlen a talaj víztartó és vízszolgáltató tulajdonságainak ismerete, amely megfelelő földhasználattal, a talajtípushoz illő növényfajok és fajták termesztésével módosítható. Az előadásban legelő, gyümölcsös és szántóföldi kultúra alatt mutatjuk be a nedvességháztartást dél-dunántúli, löszön kialakult vályogtalajokon. A 10 és 30 cm-es mélységben végzett kétéves talajnedvesség- és tenziómonitoring alapján a legelőnek volt a legkiegyenlítettebb nedvességjárása, legszélsőségesebb viselkedést pedig a szántóföld esetében tapasztaltunk. A talaj nedvesség-gazdálkodására azonban a lineáris tájképi elemek (sövények), a morfológiai helyzet és a talajvíztükör mélysége egyaránt jelentős hatást gyakorolt. Harmincnapos csapadékhiányos időszakot feltételezve csak a 150 cm-nél mélyebb gyökérzettel rendelkező növényi kultúrák képesek kapilláris vízemeléssel elegendő nedvességhez.