A különböző klíma szcenáriók és az 1991-2020 közötti mérések szerint a referencia időszakhoz képest Kárpát-medencében az aszályos időszakok gyakorisága és hossza kimutathatóan nőtt. Ennek következményeként talajnedvesség tartós megőrzése, villámárvizek és az aszályérzékenység csökkentése érdekében egyre fontosabbá válnak a természetes vízvisszatartási módok, valamint a eltérő érzékenységű területek és a tájhasználati módok egymásra hatásának mikro, mezo és makro léptékű vizsgálata. A Dél-Dunántúli-dombság területén mikro léptékben, Palkonya, Boda és Almamellék mintaterületein a gyümölcsös, rét/legelő és a szántóföld felszínhasználati módok vízvisszatartó képességének mértékét vizsgáltuk tenzió (Ψm) és térfogati nedvesség(θv) terepi monitoringgal és in situ térfogati talajnedvesség mérésekkel (θv), amely értékeket a TWI és SAVI modellekkel vetettünk össze. Azt tapasztaltuk, hogy gyümölcsös esetében magasság – TWI korrelációja 0,790, amíg a θv – TWI korrelációja 0,41 volt, szántóföld esetén magasság – TWI korrelációja 0,357, θv – TWI korrelációja -0,438. Terepi monitoring eredményeink azt tárták fel, hogy a talajnedvesség 10 és 30 cm mélységben nem teljesen felel meg a TWI térbeli mintázatának. A terepen megfigyelt adatok azt mutatták, hogy alacsonyabb a tenzió a lejtő alján, mint a lejtővállon. Időszakos összefüggés figyelhető meg a SAVI és θv között, amely a megfigyelés tartamától, a tenyészidőszaktól, a tényleges időjárási körülményektől és a növényzet fenológiai fázisától függ.