Lefebvre kritikai térkoncepciójára (Lefebvre, 1991), illetve az állam térbeli szerveződésének, stratégiáinak, projektjeinek ebből kiinduló értelmezéseire (Jessop et al, 2008; Brenner, Elden ,2009) építkezve előadásunkban azt boncolgatjuk, hogy az újraiparosodás modelljének tekintett két városban, Győrben és Tatabányán mekkora mozgástérrel rendelkeznek a helyi szereplők a gazdaság folyamatainak alakításában. Az elemzés fókuszába az önkormányzatokat állítjuk, amelyek tulajdonosként, szabályozóként, az állami politikák végrehajtójaként, fejlesztőként, illetve a helyi társadalom és a külső aktorok közötti közvetítőként is fontos szereplői a helyi gazdaságnak – miközben a fenti szerepekből adódó társadalmi (térbeli) konfliktusokat is kezelnie kell, megőrizve politikai legitimitását. Két helyi projekten – a 2017-es győri Ifjúsági Olimpia és a Tatabányai Ipari Park történetén – keresztül mutatjuk be, milyen erőforrásokat mozgósíthatnak, milyen alkukra kényszerülnek, és hogyan válnak végül a neoliberális gazdaságpolitika és az osztálypolitika eszközévé a helyi állam stratégiái és projektjei. Tatabánya esetében az önkormányzat gazdaságfejlesztő szerepét, illetve ennek háttérbe szorítását tárgyaljuk – utóbbit a centralizáló állam helyi erőforrásokat ellenőrzése alá vonó, ágazati és térbeli szelekcióra épülő stratégiájával összefüggésben. Győr esetében az egyoldalú gazdasági függőség oldására tett kísérletet, az ennek bukása mögött húzódó érdekeket, továbbá a helyi állam térbeli projektjeihez kapcsolódó társadalmi konfliktusokat, ezek osztálypolitikai hátterét világítjuk meg. Mindkét esettanulmány többéves terepi jelenlétre, szakértő interjúkra, résztvevő megfigyelésre és médiaelemzésre, továbbá a szakpolitikai és projekt-dokumentumok elemzésére épült.