Köztes-Európa az európai földrész, illetve tágabban értelmezve az egész eurázsiai szuperkontinens egy emblematikus része, ahol számos különböző elkötelezettség, érték és érdek jelenik meg egy viszonylag szűkebb földrajzi térben. Geográfiai helyzetéből fakadó stratégiai fekvése és általános hadászati szerepe miatt a régió markáns geopolitikai meghatározottsággal és szerepkörrel rendelkezik a klasszikus geopolitikai elméletek kialakulása óta egészen napjaink ezirányú tudományos és döntéshozói gondolkodásáig.

Köztes-Európa etnikai, vallási, nyelvi és kulturális értelemben rendkívül sokszínű, ezek kapcsolódási- és metszéspontjában fekszik. Európán és Eurázsián belüli, illetve civilizációtörténeti szempontból a katolikus és protestáns Nyugat és az ortodox Kelet, valamint az iszlám világ közötti fekvése, továbbá a térségre közvetlenül ható külső geopolitikai, geoökonómiai és geostratégiai erőterek összeütközése miatt a globális és a regionális biztonsági problémák előbb-utóbb a vizsgált régióban is viszonylag gyorsan éreztetik a hatásukat.

Történelmi szempontból a köztes-európai országok jellemzően nagyhatalmi érdekszférák alárendeltjei, a régió ezen erőterek találkozási térsége, felvonulási területe és megszerzendő befolyási övezete, melyet gyakori és szignifikáns határváltozások kísértek. A vizsgált régió történelmében az elmúlt 100 év jelentős mértékű változást eredményezett. Új államok keletkeztek, meglévők bomlottak fel és a határok jelentős mértékben átrajzolódtak.

Az elmúlt évtizedekben ugyanakkor átalakult az egész geopolitikai keretrendszer és újra a nagyhatalmi versengések középpontjába került a térség, ahol a „klasszikus” és az újonnan felemelkedő globális és regionális hatalmak mindegyikének van elképzelése a régióról (pl. Oroszország: neo-eurázsianizmus; Kína: Új Selyemút, 17+1 Együttműködés; Törökország: neo-ottománizmus). A hidegháborús korszak lezárulta illetve az EU-s és NATO integráció ellenére továbbra is ütköző- és veszélyzónának számít Köztes-Európa, mely a kontinens térszerkezeti rendszerében és globális geopolitikai értelemben továbbra is fennáll.

Utóbbit tekintve a régió az euroatlanti erőtér keleti hídfője és az eurázsiai (orosz) térség nyugati határvidéke, déli irányból pedig a regionális hatalomnak számító Törökország geostratégiai befolyási zónája. Ezzel párhuzamosan a térség országai között fokozódó kooperáció és stratégiai szövetségépítés indult meg (pl. Visegrádi Együttműködés, Három Tenger Kezdeményezés, Collegium Intermarium), melyek új lehetőségeket és szerepeket kínálhatnak az érintett államok számára a „geopolitikai sakktáblán”.