Molnár Ernő: Globális termelési hálózatok és lokális fejlődési perspektívák: a stratégiai összekapcsolódás (strategic coupling) koncepciója
|
szeptember 24.
2021
|
Nagy Erika
|
A világgazdaság félperifériáján elhelyezkedő Kelet-Közép-Európa rendszerváltás utáni gazdasági szerkezetváltására a globális termelési hálózatokba kapcsolódás, a külföldi működőtőkére alapozott, jelentős ráfordításokkal megvalósuló újraiparosítás jellemző. Az ipar területi társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket alakító tényezővé vált, miközben e nagyberuházásokra alapozott modell pozitív hozadékait – elsősorban a „duális gazdaság” és a „függő fejlődés” fogalmai mentén – mindinkább megkérdőjelezik. Ebből adódóan (is) hangsúlyossá vált a nemzetközi termelési hálózatokban történő feljebb lépés, és a vállalatok – ezzel részben összefüggő – területi beágyazódásának vizsgálata.
A területi beágyazódást megtestesítő globális-lokális kölcsönhatásrendszert helyezi új megvilágításba a stratégiai összekapcsolódás (strategic coupling) globális termelési hálózatok elméletében gyökerező koncepciója. E megközelítés a globális-lokális kapcsolatokat a globális (vagy regionális) termelési hálózatok részeként működő transznacionális vállalatok, illetve a „lokális szint” többnyire tudatosan formált kölcsönhatásaiként kezeli. Utóbbit ugyanakkor, a GPN elmélet többléptékű térszemléletéből adódóan, különböző – szupranacionális, nemzetgazdasági, regionális és helyi – területi szinteken érvényesülő adottságok, valamint az azokat alakító intézmények összegződéseként értelmezi.
Előadásomban körüljárom a stratégiai összekapcsolódás koncepciójának fontosabb elemeit, továbbá a nagyvilágból és saját (hazai) empirikus vizsgálataimból kiemelt példákkal illusztrálom félperiféria szempontjából releváns, a honi gazdaságföldrajzi kutatásokban is adaptálásra érdemes tanulságait.
