Mivel ez a típusrendszer egy kis magyarországi „ablakon” keresztül tekint a légkörzésre, nem várható, hogy az egyes típusok egyszerű szabályossággal kövessék a globális klímaváltozás alakulását. Emiatt az eredeti 13 típust négy nagyobb csoportba soroltuk, figyelembe véve a típusok egymásba alakulásának gyakorisági értékei alapján. E csoportok az atlanti-európai ciklonok (C1: mCw, mCc és zC típusok), a mediterrán ciklonok (C2: CMw, CMc és C típusok), az anticiklonok a Kárpát-medencétől északra (A1: AB, An és AF típusok) végül az anticiklonok a Kárpát-medence földrajzi szélességén (A2: Aw, As, A és Ae típusok). Az így összevont négy típus-csoport már interpretálható az európai cirkuláció léptékében is.

A tervezett előadásban bemutatjuk az eredeti és az összevont típusok havonkénti gyakoriságait, az egyes típusok átlagos fennmaradási időit a legutolsó 30 éves időszakban (1991-2020). Vizsgáltuk azt is, hogy a napi maximum- és minimum-hőmérséklet, a csapadék, a szélsebesség és a relatív nedvesség szélső értékei hogyan oszlanak meg az egyes típusok között. Végül, megmutatjuk, hogy az utóbbi fél évszázadban, amit az északi félgömb monoton melegedő tendenciája jellemez, mely eredeti és összevont típusokban mutatható ki szignifikáns változás és az milyen irányú.