Ezek a tendenciák országos és térségi szinten is elindították azokat a tervezési, fejlesztési folyamatokat, melyek stratégiák mentén kívánják a különböző aktív turisztikai tevékenységeket (elsősorban a gyalogos, kerékpáros, vízi, lovas, vitorlás és sí) külön-külön és együttfejleszteni. Mindezzel térségfejlesztési feladatokat is felvállalva szemléletváltást is igyekeznek ösztönözni mind a potenciális vendégek (a járvány tanulságai szerint a hazai lakosság döntő hányada a potenciális keresleti oldalon van, mégha csak rövid, néhány órás kirándulások formájában is), mind a szolgáltatók és az egyéb érintettek (pl. önkormányzatok) irányában.

A stratégiaalkotás különösen azon térségekben kell, hogy prioritást kapjon, ahol a meglévő kereslet és szolgáltatások már elértek egy olyan kritikus tömeget, hogy komplex turisztikai beavatkozások révén minőségi előrelépés tudjon megvalósulni. Ehhez vonzerő-, infrastruktúra-, szolgáltatás- és szervezetfejlesztés egyaránt szükséges, valamint a promóció területén is előre kell lépni.

Ugyanakkor az aktív turisztikai stratégiaalkotás sok szempontból különbözik az egyéb térség- és turizmusfejlesztési törekvésektől. Ebben az is szerepet játszik, hogy az aktív turizmuson belül meghatározó a fél- és egynapos ott-tartózkodás, így például a vendégéjszakákban való hagyományos gondolkodáson túl kell tekinteni. A fenntarthatóság kérdése mind környezeti, mind pénzügyi szempontból előtérbe kerül: olyan fejlesztéseket kell megvalósítani, ami támogatja a fő vonzerőt jelentő természeti értékek védelmét (az erdők, a vizek, a csend, a nyugalom, a tiszta levegő, s természetesen a meglévő táji és természeti attrakciók). Az aktív turizmus fejlesztésének kiemelt célja, hogy a beavatkozások révén a környezetminőség ne romoljon, sőt, ahol lehet javuljon. Fontos cél, hogy az újonnan létrehozott és meglévő infrastruktúrák üzemeltetése ne okozzon túlzott terhelést a környezeti elemekre. Ehhez kapcsolódóan fontos szempont a nem, vagy nem hatékonyan használt infrastruktúrák újrahasználatának a prioritása is. A stratégiaalkotásban a tömegturizmus helyett a szelíd turizmust kell a fókuszba helyezi. A szelíd turizmus fontos célja a környezet megóvása, a természeti, társadalmi és kulturális értékek megőrzése és összehangolása a turizmussal.

Az aktív turisztikai fejlesztések eredményességének alapvető feltétele a helyben elérhető szolgáltatások mennyiségének, minőségének és választékának térbelileg is egyenletes fejlődése, miközben a szolgáltatásfejlesztés önmagában is keresletet generál. A stratégiaalkotás során ezen a vékony mezsgyén kell megfontoltan határozni arról, hogy hol, milyen tevékenységet preferálva, milyen volumenű beavatkozások lehetnek hosszú távon is megfelelőek és hatékonyainak, oldva a szezonalitást, igazodva a 21. századi igényekhez és elvárásokhoz, növelve a tartózkodási időt úgy, hogy a fejlesztések lehetőleg támogassák a környezetterhelés csökkenését, az ellátásbiztonságot és a javuló színvonalat, s közvetve a térségek élhetőségét, jól-létét.