Kozma Gábor: A helyi önkormányzatok helyi adó kivetési gyakorlatának vizsgálata Magyarországon
|
szeptember 24.
2021
|
Szabó Pál
|
A koronavírus járvány több szempontból is hátrányosan érintette a magyar önkormányzati rendszert. Egyrészt a kiadások növekedését lehetett megfigyelni, másrészt részben a gazdasági visszaesés, részben pedig a kormányzati lépések következtében bevételeik is csökkentek. Ez utóbbi tény mögött döntő mértékben a helyi adókkal kapcsolatos – a legtöbb esetben ideiglenes – központi intézkedések álltak: 2021-ben a helyhatóságok nem vezethettek be új helyi adótípusokat, nem emelhették a meglévő helyi adók mértékét, emellett a kis- és középvállalkozások esetében a helyi iparűzési adó mértékét 1%-ban maximálták (ez utóbbi szabályozásból származó bevételkiesés a 25.000 főnél kisebb településeknél teljes egészében kompenzálásra került).
A fenti intézkedések a közvélemény figyelmét is ráirányították arra, hogy napjainkban a helyi önkormányzatok szinte egyedüli szabadon felhasználható bevételét a helyi adók jelentik. Ennek szellemében az előadás célja a helyhatóságok helyi adó kivetési gyakorlatának a vizsgálata, amelynek keretében az alábbi kérdésekre keresem a választ:- melyik helyi adótípust vetik ki a leggyakrabban a helyi önkormányzatok- milyen adómértékeket alkalmaznak a helyi önkormányzatok, és ebben a tekintetben milyen különbségek figyelhetők meg az egyes helyi adótípusok között.Az elemzés idő- és térbeli síkokat foglal magában. Egyrészt az 1997-es, 2006-os, 2011-es, 2016-os és 2020-as adatokat felhasználva mutatom be az időbeli változásokat: hogyan terjedt el a helyi adókivetési gyakorlat a helyi önkormányzatok körében, melyik adótípusnak nőtt leginkább a „népszerűsége”. Másrészt többek között a települések földrajzi fekvését, lakosságszámát, fejlettségi viszonyait alapul véve összehasonlítom a helyi önkormányzatokat: melyik helyi adótípus mely önkormányzatoknál volt leginkább elterjedt.
