Kovály Katalin–Tátrai Patrik: Az etnikai szocializáció mintázatai a kárpátaljai szórványban élő vegyes családok körében
|
szeptember 24.
2021
|
Kocsis Károly
|
Az asszimilációs diskurzus által dominált hazai szakirodalomban a vegyes házasságok leginkább mint a kisebbségi magyarokra leselkedő veszély jelenik meg. Demográfiai megközelítésben vizsgálva a témakört mind a vonatkozó adatok, mind az esettanulmányok azt bizonyítják, hogy – Kárpát-medencei szinten – a vegyes házasságokban született gyerekek etnikai szocializációja kiegyenlítetlen, többségük az államalkotó nemzet irányába mozdul el. Ezért a kisebbségi magyar közösségek létszámát általában csökkenti a többnyire a vegyes családokon belül megvalósuló intergenerációs asszimiláció. Mindez fokozottan igaz a szórványban élőkre, ahol a többségi nemzet dominanciája jellemző, így az itt élők naponta rákényszerülnek arra, hogy tudatosan vagy spontán, kompromisszumokkal reagáljanak a másik etnikum jelenlétére.
Ugyanakkor Kárpátalján – a Kárpát-medencei magyar közösségek közül egyedüliként – az etnikai átörökítés kiegyenlített. Mind a 2001-es népszámlálás, mind a Summa 2017 felmérés adatai alátámasztják, hogy a vegyes házasságban élő magyarok aránya állandó (kb. 15-16%), továbbá, hogy az intergenerációs asszimiláció a 21. században érdemben nem befolyásolta a kárpátaljai magyarok lélekszámát. Ugyanakkor a nagykép mögött jelentős regionális különbségek húzódnak, elsősorban a tömb és a szórvány viszonylatában.
Előadásunkban statisztikai adatok elemzése, illetve a kárpátaljai magyar szórványban 2017-2019 között zajló empirikus kutatásunk eredményei alapján mutatjuk be a szórványban élő, nemzetiségileg és/vagy felekezetileg vegyes kárpátaljai családok belső dinamikáját, különös tekintettel a gyerekek etnikai szocializációs mintázataira. Előadásunk célja a magyar–ukrán kontaktzónában élő házastársak felekezeti és etnikai kontextusban megnyilvánuló döntési stratégiáinak, nyelvi-kulturális sajátosságainak bemutatása, valamint annak feltárása, hogy hogyan hat minderre a felek közötti erőviszony, továbbá az olyan külső körülmények, mint a település etnikai arányai vagy az intézményi ellátottság.
Kutatásunk eredményei alapján elmondható, hogy a vizsgált családok körében nem élesedtek ki az etnikai és vallási különbségek, mindennapjaikban természetes módon keveredtek a nyelvek, kulturális és vallási szokások. E keveredés mögött azonban ott lapulnak a mindennapos, inkább spontán, mintsem tudatos döntések, kompromisszumok, amelyek fő mozgatórugói a családon belüli dominanciaviszonyok, az elérhető intézmények, valamint a makrogazdasági környezet.
Ugyanakkor a szórvány fontos sajátossága, hogy a strukturális kényszerek (pl. a helyi etno-demográfiai viszonyok, a többségi nyelv dominanciája, vagy éppen a magyar intézmények hiányos rendszere) a többségi fél számára kedvezőbb döntési stratégiákat eredményeznek. Ám az Euromajdant követő kedvezőtlen társadalmi-gazdasági változások, majd a magyarországi nemzetpolitika kárpátaljai aktivizálódása óta a szórvány helyzete is képlékennyé vált, ugyanis a vegyességben rejlő kétnyelvűség, kulturális hibriditás és szituatív identitás számos előnnyel járhat és átalakíthatja az eddigi etnikus stratégiákat.
