|
szeptember 24.
2021
|
Biró Tamás
|
A környezetbe legálisan vagy illegálisan kijutó műanyagok mennyisége egyre nagyobb, hiszen a népesség műanyag felhasználása fokozatosan növekszik. A folyókban szállítódó mikroműanyagoknak (≤5 mm) többféle formája ismert. A mikroműanyag foszlányok és töredékek nagyobb műanyag-tárgyak összetöredezésével (pl. műanyag szemét) vagy kopásával keletkeznek (pl. gumiabroncs, festék). A szálak rendszerint a ruhák mosásával jutnak a szennyvízbe, és onnan (még tisztított állapotban is!) a folyóvizekbe, de szálakká töredeznek a kötözőanyagok, halász- és horgászfelszerelések is. A mikroműanyag gömböket tudatosan gyártják ilyen alakúra és méretűre, rendszerint a kozmetikumokban találhatók meg, és ugyancsak a szennyvízzel jutnak a környezetbe.
Mivel a műanyagok csaknem fél évszázada szerves részei az életünknek, a mikroműanyag szennyezés megjelenik a folyók hordalékában és üledékében is. Célunk annak vizsgálata, hogy milyen mélységig szennyezett az ártér műanyaggal, illetve a geomorfológiai formák között van-e különbség a mikroműanyagok csapdázódásában. Vizsgálatainkat az Alsó-Tiszán végeztük, a Tisza egyik természetesen fejlődő (Ányási-)kanyarulatában.
Nagyobb árvizekkor az árhullám a kanyarulat inflexiós pontjánál lép ki az ártérre. A kilépés helyén (egy folyóháton) a 0-50 cm-es szintben van mikroműanyag (3280±902 db/kg), míg a belsőbb ártéri pontokon már csak a 0-10 cm-es szintben (3367±1194 db/kg). Ezt a térbeli mintázatot támasztja alá a 2000-es árvíz által lerakott üledék vastagsága is: a partmenti zónában 10 cm homokos anyag rakódott le, míg a belsőbb területeken már csak néhány milliméternyi.
A kanyarulatban megmintáztuk az aktív folyóhátat és övzátonyt, a partéltől távolabbi övzátonysor és sarlólapos-rendszert, illetve a gátakhoz közeli kubikgödröket, mindenünnen a 0-5 cm-es mélységből gyűjtve mintákat. A formákon jelentősen eltért a mikroműanyagok mennyisége (80-2540 db/kg). A legtöbb mikroműanyagot a kubikgödrökben (1120-1257 db/kg) és a sarlólaposokban (1540-2540 db/kg) találtunk, míg a folyóháton kevesebbet (360-1098 db/kg), és az aktívan épülő övzátony vízszint közeli sávjában a legkevesebbet (80-499 db/kg). Ez a jelentős változatosság részben magyarázható eltérő áramlási viszonyaikkal és különböző szemcseösszetételükkel, illetve azzal is, hogy különböző távolságban vannak a sodorvonaltól, amibe Mindszent szennyvizét eresztik. A képet tovább árnyalja, hogy a formák anyaga különböző időben rakodótt le: míg az övzátonyt a legutóbbi mederkitöltő víz is formálta (2020), addig a folyóhátakra utoljára 2013-ban került frissen lerakódott anyag. Mivel a csatornázottság és a szennyvíztisztítás mértéke a Tisza mentén jelentősen javult az elmúlt évtizedben, ezért nagy valószínűséggel a különböző években levonuló árhullámok különböző mennyiségű műanyag szemcsét szállítottak. A mikroműanyagok jelentős hányada (≥90%) mikro-szál, azaz a mosóvízzel kerülhetett a folyóba, míg a nagyobb műanyagok összetöredezése révén keletkező foszlányok csak elvétve fordultak elő a mintákban.
