Előadásomban a Rákóczi-szabadságharchoz köthető emlékezeti helyeket kívánom bemutatni, különösen a magyar ország határain és annak közelében lévő pontokra fókuszálva. Az emlékezeti terek (lieux de mémoire) elméletét Pierre Nora dolgozta ki, amelyben a francia kutató egyszerre használta a tényleges és a szimbolikus terek kérdéseit. Ilyen értelemben az emlékezeti tér ugyanúgy lehet megfogható (valid), mint elképzelt (szimbolikus) valóság, amely kvantifikálhatósága akadályokba ütközhet.

A kutatás alapját több emlékezettel foglalkozó gyűjtés egységes adatbázisa nyújtja, amelyhez manuálisan kutatott anyagok is tartoznak. Az így létrehozott településszintű adatokat GIS szoftver segítségével kívánom megjeleníteni, hogy ezáltal bemutathassam a mai magyar Rákóczi-emlékezet erősségét. Ennek módszertani alapját az adatok hőtérképes (heat-map) megjelenítése adja, ami kiterjedtségmérés kivitelezésére alkalmas. Ezáltal az emlékezet is értékelhetővé és kvantifikálhatóvá válik, amely módszertan több emlékezeti kutatásban is megismételhetővé válhat.

A különböző emlékezeti terek feltárása közelebb vihet a magyar állam kulturális erejének meghatározásához, valamint felderítheti a „Rákóczi-emlékezetben” lévő diplomáciai potenciált. Ilyen kapcsolódási pontok lehetnek az észak – és észak-keleti irányba való törekvések, különösen Szlovákia, Lengyelország és Ukrajna irányába. Az itteni emlékezeti pontok közül több a szabadságharcban is jelentős szerepet töltöttek be, míg mások az emigráció révén váltak fontossá. Az ilyenfajta – országos és regionális – sajátosságok bemutatása az emlékezet terek tervezésénél is útmutatóként szolgálhat, amely a turizmus számára jelenthet új perspektívákat.