Egyre növekvő emberi beavatkozás miatt tájaink jelentősen átalakulnak. A növekvő térhasználati igények hatására a korábbi természetes mintázatok is változnak. A problémákra részben a különböző léptékben készülő települési- és területi tervek hivatottak választ adni, melyek azonban adminisztratív határok mentén épülnek fel és a térhasználati szabályozás is e keretek között valósul meg. Jelen kutatás célja ezáltal a természetes, illetve féltermészetes mintázatok összevetése az adminisztratív, mesterséges határokkal, annak érdekében, hogy képet kapjunk róla, milyen viszonyban is állnak egymással.

A kutatás mintaterületének a Gerecse környéke került kijelölésre, mely 23 Komárom-Esztergom megyei települést foglal magába. A lehatárolt terület igen változatos, keleten a Kisalföld szélét érinti, északon az Almás-Táti-Duna-völgy határolja, tartalmazza a Nyugati-, Központi- és Keleti Gerecsét, a Gerecsei-kismedencéket és délen egészen a Vértes peremvidékéig nyúlik. A tengerszint feletti magasság 93 és 644 méter között változik, illetve vízrendszerét a Duna és hozzá kapcsolódóan főként az Által-ér vízgyűjtőterülete határozza meg, tavai közt a tatai Öreg-tó, a Cseke-tó és a Ferencmajori halastavak említhetők. E tulajdonságok alapján különböző földrajzi adottságú területeken elhelyezkedő adminisztratív határok és természetes mintázatok viszonyait lehet vizsgálni.

A kutatás során első körben meghatároztam, hogy a mintaterület vonatkozásában, mely mesterséges vagy természeti elemek mentén kerültek meghúzásra a települési közigazgatási határok. Ehhez idősoros elemzést végeztem, hogy látható legyen, hogyan változtak az egyes települési határok és mik mentén kerültek az évek során módosításra. A történeti elemzést az 1885-től készült Habsburg Birodalom Kataszteri térképpel kezdtem, mivel itt azonosíthatók először egyértelműen a települési adminisztratív határok, majd a továbbiakban az 1941‑es Katonai Felmérést, a II. Világháború utáni topográfiai térképeket és napjaink közigazgatási határait vizsgáltam. A határszakaszok leírásához főtípust, típust és altípust tartalmazó rendszert alkottam. E határszakaszok természeti adottságokkal való összevetéséből többek között megállapítható vált, hogy a mintaterületen a települési közigazgatási határszakaszok nagyjából kétharmadát valamilyen természeti elem mentén határozták meg.

Másodsorban a változások kimutatás után vizsgálat alá került, hogy az egyes települési közigazgatási határok módosulása okoz-e változást a mintázatban (felszínborításban). Ehhez a történeti térképek vizuális elemzését végeztem el, illetve a CORINE felszínborítás adatbázis 1990. és 2018. évi állományai kerültek vizsgálat alá az 1990-es települési határok és napjaink települési határainak tükrében. Ezáltal kimutatható vált, hogy a határváltozások esetenként a mintázat változását is eredményezik.

Végül megvizsgáltam, hogy az egyes mesterségesen meghúzott határoknak milyen hatásuk lehet a természeti mintázatokra, a felszínborításra. Ennek vizsgálatához az előzőekben elkészült idősoros elemzés kimutatásai és a CORINE felszínborítás adatbázis állományainak változásai szolgáltak alapul. Ezek által többek között kimutathatóvá vált, hogy pl. a hosszan fennálló mesterséges határok esetenként jelentősen befolyásolják a felszínborítási mintázat alakulását a Gerecsében.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-3-I kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.