|
szeptember 24.
2021
|
Szalai Zoltán
|
Az Európai Táj Egyezményben foglalt kötelezettségek alapján az Agrárminisztérium KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001 számú átfogó kutatási projektet indított, melynek egyik alappillére “a tájkarakter-alapú tájtipizálási rendszer hazai megalapozását szolgáló módszertani kutatás és tervezés-módszertani fejlesztés (TÁJKARAKTER)” nevet viselő fejlesztési elem. A projektelem megvalósítása során az országos módszertani megalapozás és az országos tájkarakter-egységek lehatárolása mellett négy mintaterületen helyi szintű egységek is lehatárolásra kerültek. A Gerecse mintaterület az egyik, mely 16 Komárom-Esztergom megyei településből áll. A kutatás során terepi felmérések, helyi workshopok, kérdőívezés és szakmai kutatómunka eredményeként feltártuk a tájkarakter meghatározó elemeit és a változások mozgatórugóit, melyek alapján beazonosíthatóvá váltak a helyi tájkarakter egységek, továbbá ezek alapján leírásra kerültek az egyes típusokhoz köthető táj minőségére vonatkozó célkitűzések.
A helyi tájkarakter egységek azonosításának megalapozásaként elsőként tájtörténeti kutatást végeztünk, mely során kifejezetten a táj karakterét történetileg meghatározó elemek feltárására koncentráltunk. Az állandó, illetve változó elemek beazonosításához a szakirodalmi kutatás mellett számos történeti térkép elemzését végeztük el, mely során 13 különböző térképi adatbázist vizsgáltunk, a Habsburg Birodalom katonai felméréseitől kezdve, a II. Világháború utáni topográfiai térképeken át az ezredforduló után készült orto- és műholdfelvételekig, kiegészítve számos történeti fotó elemzésével. A területhasználati és felszínborítási változások vizsgálatához a 1895-1984 közötti megyei településsoros adatokat, majd az 1990 utáni időszakra pedig a CORINE felszínborítás adatbázist vettük alapul. Mindezek alapján a mintaterület olyan különböző, törtenetileg is meghatározó elemeit sikerült leírni, mint a síkvidéki tavak, a hegyvidéki összefüggő erdők, a Gerecse esetében speciális bányaterületek, a lankás területek egykori zártkertje, a szőlőterületei.
Figyelembe véve az országos tájkarakter-típusokat, a terepi bejárás, az online kérdőívezés, az irodalomkutatás és a helyiek megkérdezésének eredménye alapján a Gerecse mintaterületre tájkarakter-altípusokat azonosítottunk, térképeztünk, neveztünk meg és írtunk le. Kidolgoztuk a tájkarakter-altípusok meghatározó sablonját. A sablonban az altípusok területi előfordulása mellett bemutattuk azok legfontosabb jellemzőit, ismertettük leírásukat, kulcsjellemzőiket. Egy-egy ortofotó‑kivágattal érzékeltettük a tájkarakter típusok térbeli szerkezetét és egy-egy terepi fényképpel érzékeltettük a tipikus látképeket.
A tájkarakter-altípusok esetében feltártuk az értékeket, a változásokat, a problémákat ill. veszélyeztető tényezőket. Egy általunk kidolgozott értékelő sablonban feltüntettük ezeket és levezettük a táj minőségére vonatkozó célkitűzéseket. A célkitűzések lényegében a táj célállapotát írják le. Például: „A vízpart környezetének hasznosítása, hozzáférhetősége, megközelíthetősége kerékpáron és a parttól távoli gépjárműparkolókból a vízig vezető gyalogösvényeken lehetséges.” A célkitűzések eléréséhez pedig védelmi, kezelési és fejlesztési javaslatokat fogalmaztunk meg. A táj minőségi célkitűzéseit vizsgálva megállapítottuk, hogy ezek alapvetően tíz csoportba sorolhatók. A tíz csoportból az első öt valamilyen meglévő tervezési rendszerre támaszkodva értelmezhető. A második öt azonban olyan szempontokat ragad meg (látvány, kilátás, tájérzet, benyomás, zavarás, bejárhatóság, tudatosítás, információ-átadás, közösségi élet és szerveződés), melyekre javaslatokat a meglévő tervezési, támogatási, fejlesztési eszközök útján csak közvetetten lehet építeni. Mindez még inkább indokolttá teszi a tájkarakter-elemzési módszerek és tájkarakter-kezelési eszköztár továbbfejlesztését.
