Iváncsics Vera–Filepné Kovács Krisztina: Városi növekedés a tér, az idő és a funkció dimenziók mentén 12 hazai középváros mintáján
|
szeptember 24.
2021
|
Szabó Pál
|
Városaink növekedése számos kihívást állít a döntéshozók, településfejlődésért-, várostervezésért felelős szakemberek elé itthon és külföldön egyaránt. Budapesten mellett kisebb városaink fejlődése is túlmutat közigazgatási határaikon, befolyásolják a környező települések életét, átfogó vizsgálatukra azonban még nem került sor. Sok esetében egy-egy mutató vagy témakor mentén, történik vagy meghatározott térségre koncentrálódik a hazai urbanizáció rendszerváltás utáni kutatása. Munkám során 12 hazai középvárost választottam ki a Központi Statisztikai Hivatal által használt településegyüttesek és OECD és EU által kidolgozott funkcionális városi területek metszeteként, azért hogy hazai szinten még jelentős, de nemzetközi módszertanok szerint is számottevő városaink mesterséges felszíneinek átfogó vizsgálatát készítsem el.
A kutatásomat az alábbi dimenzió vizsgálatával végeztem el: tér, funkció, idő:
- A tér dimenzióhoz kapcsolódóan szakirodalmi kutatásaim alapján a városi vonzáskörzet-gyűrűk három léptékét azonosítottam (központi település, településegyüttes gyűrű, FUA gyűrű) OECD (2013) és KSH (2014) módszertanok alapján.
- Az idő dimenzió felbontását a használt Corine adatbázis adottságai határozták meg: Az adatok a következő időintervallumokra álltak rendelkezésre: 1990-2000, 2000-2006, 2006-2012, 2012-2018.
- A funkció dimenzióhoz kapcsolódóan definiáltam 5 használatot (ipari és gazdasági, lakó, bányászati, városi zöld, közlekedési).
Az eredményeket az új területváltozások nagyságával és térképen történő bemutatásával támasztom alá. A tendenciákat összehasonlítottam a nemzetközi trendekkel, hogy azonosítsam az eltéréseket és a párhuzamosságokat. A lehetséges okok azonosítása szakirodalmi kutatás alapján történt.
A felszínborítási mintázatok kimutatják a hazai szuburbanizáció csúcsidőszakát (1990-2006), azonban számottevő lassulás látszik 2006 után. Az új gazdasági területek megjelenése erős torpanást mutat a 2006-2013-es időszakban, mely a válság hatásaira enged következtetni. A közlekedési területek növekedése az autópályaépítésekkel párhuzamosan adott térségekben jellemző, azonban a 2000-utáni időszakra jellemző. Elmondható továbbá, hogy az új gazdasági területek a központi település területére, illetve számottevő ipari múlttal rendelkező településekre jellemző. A központi település és a belső gyűrű területei az új lakóterületek megjelenésének legfontosabb színterei. Az általános megállapításokon, egyedi jellemzőkkel bíró térségeket is azonosítottam. Például Sopron és vonzáskörzetének példája a határmenti fejlődés következtében egyedülálló, itt az új lakóterületek aránya mind a 4 vizsgált időszakban kiemelkedő. Veszprém és térsége az új mesterséges zöldfelületeket tekintve egyedi, egyedi rekreációs adottságainak köszönhetően. Dunaújváros szétterülése az autópályaépítésnek is ipari funkcióknak köszönhetően igen jelentős, habár a csökkenő népességszám miatt némi aggodalomra adnak okok a tendenciák. Tatabánya gazdasági jelentősége miatt emelkedik mi a vizsgált teleülések közül.
Célom a rendszerváltás utáni hazai városfejlődés megértéséhez való hozzájárulás, a nemzetközi és hazai területi tervezés számára is hasznosítható kutatási eredmény bemutatása.
