Az Apuseni Natúrpark (Erdélyi-szigethegység) egy 761 km2 kiterjedésű, IUCN V. kategóriájú védett terület, melyet 2004-ben hoztak létre. Geológiai adottságai közül fontos megemlíteni, hogy részben karsztos területről van szó. Felszínét jelentős részben erdők borítják. Komplex társadalmi-gazdasági tevékenységek jellemzik, beleértve a mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást és a turizmust. Egy nemzetközi projekt keretében a park lakosságának a természeti környezettel kapcsolatos véleményét vizsgáltuk. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a lakosok problémának érzékelik a körülöttük lévő erdők fogyatkozását. Annak érdekében, hogy a lakosság személyes tapasztalatait összevessük a valós helyzettel, a terület erdőállományát űrfelvételek segítségével tanulmányoztuk a natúrpark megalapítása előtti időszaktól (1985-től) napjainkig (2021-ig). A vizsgálatokhoz felhasználtuk a Corine Land Cover (CLC) különböző időpontokra vonatkozó adatbázisait és még további éveket is figyelembe vettünk, összesen 9 időpontra vonatkozóan. A CLC felbontását és lehatárolásának pontosságát is javítottuk űrfelvételek alapján. A műholdképek közül a Landsat 5 TM, Landsat 7 ETM+, Landsat OLI és Sentinel 2 adatait használtuk. Összehasonlítottuk a parkon belüli területet a parkot körülvevő területekkel (buffer), hogy megállapítsuk, hogy milyen mértékben érvényesül a park védő szerepe az erdők esetében. Eredményeink szerint a vizsgált időszakban trendszerűen, de viszonylag kis mértékben csökkent az erdőborítás. A kiindulási időpontot 100%-nak tekintve a natúrpark területén 96,25%-ra, a buffer zóna területén pedig 95,94%-ra csökkent az erdők kiterjedése. A kis különbség alapján azt mondhatjuk, hogy a natúrpark „erdővédő” funkciója nem mutatható ki, a csökkenés ténye viszont egyértelmű, bár nem olyan nagymértékű, mint ahogy azt a lakosság érzékeli.