A felsőoktatási munkavállalás egyik kritériuma a doktori képzésben való részvétel, melynek egyik előszobája hallgatóként tudományos diákköri tevékenység folytatása. A működő Tudományos Diákkörök (TDK) munkája a felsőoktatási munkaerő utánpótlása szempontjából is egyre inkább felértékelődik, a tudományos kíváncsiság kielégítésén túl, segít megtalálni a tehetségesebb és ambiciózusabb hallgatókat, akik készek idejüket szakterületük mélyebb megismerésére fordítani, esetleg hosszabb távon képesek felvállalni a felsőoktatás által kínált munkaköröket. A TDK munka napjainkban a tudományos előmeneteli rendszerben (témavezetés, díjazott hallgatók száma), sőt az intézményi finanszírozásban is megjelenik, mint differenciálási szempont.

Egy külön szegmense a TDK tevékenységének, hogy az elmúlt 6-10 évben a felsőoktatásban tanuló diákok mellett fókuszba kerültek a középiskolások is. Cél, hogy a természettudományok iránti csökkenő érdeklődés lassuljon, és ne vezessen „katasztrófához” az ilyen képzési területre épülő szakmák eltűnése a képzési palettáról. Így a TDK kutatásokba egyre többen gondolják úgy, hogy fontos bevonni a középiskolák érdeklődő és tehetséges diákjait is.

Kutatásunkban a FIFÖMA szekció elmúlt húsz évének történéseit, eredményeit próbáltuk meg megvizsgálni eredményességük, valamint az ún. tehetségmodellekkel összehasonlításban. A vizsgálat alatt kérdőíves módszert és mélyinterjút alkalmaztunk. Az interjúk száma 11, a témavezetők által kitöltött kérdőívek száma 80 db. A kapott eredményekből kirajzolódik néhány közös vonás a tehetséggondozásra nézve, ugyanakkor sok olyan spontán elem megjelenése is látszik, amely nem elsődlegesen a műhelyek mögötti hosszú távú koncepciót, hanem karizmatikus egyéni témavezetőket mutat. Kérdés, hogy felhasználhatók-e az eredmények egy tudatos tehetséggondozási hálózat hosszú távú megerősítésében, a közoktatás bevonásában.