szeptember 24.
2021
|
Berki Márton
|
Az örökséghelyek, a védett, történelmi épületek, jelen kutatásban konkrétan a várak a kulturális turizmus fontos vonzerői. Egyszerre reprezentálják a tárgyiasult és a szellemi örökséget. Képesek reagálni a kulturális turizmus valamennyi motivációjára, a művelődés, a hit és a szórakozás helyszínei. Részei kollektív identitásunknak, az állandóságot képviselik egy folyamatosan változó világban, így az etnikai turizmusban is fontos szerephez jutnak (akár az ismeret-bővítés, akár az önismeret, a „gyökérkeresés” motiválja azt). Számos kulturális és turisztikai funkció helyszínei, meghatározó közösségi terek a helyi lakosság életében és mindezek révén a fenntartható turizmusfejlesztés és a turizmusra alapozó gazdaságfejlesztés koncepciójába is jól illeszthető erőforrások. A látogatói döntésben az élmény, az átélés a kulcsszavak: a történelmi környezet magas élményígérettel bír, és kiváló kulisszája az élményszerű interpretációnak.
Az örökségturizmus legfontosabb kihívása a múlt hiteles és élményszerű rekonstrukciója a jelenben. A turista számára a történelemben a hétköznapi ember érdekes, akivel azonosulni tud. Mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy Ő maga MA MIT élhet meg a történelmi falak között. Ugyanakkor „időutazásra” is készül: elvárja, hogy megélhesse a történelmi korok terét is.
Tanulmányomban megkísérlem felmérni egyes dél-dunántúli várak konkrét példáján, hogy egy adott örökségi helyszínen milyen térrétegek és miként épülnek egymásra – tudomásul véve, hogy ezek térben és időben, léptéktől és a teret megélő személytől függően folyamatosan változnak. Megvizsgálom a földrajzi térben – desztinációban, adott településen – és a turisztikai térben, valamint a turizmus metatereiben való működésüket; a kulturális infrastruktúrában, illetve a köztér funkcióban betöltött szerepüket. Foglalkozom az emberközpontú térérzékelés és a tértapasztalatok turizmusban releváns hatásaival, és megkísérlem felvázolni az „olvasható attrakciók” jellemzőit és hasznát. Vizsgálati szempont az örökségi helyszínek lokális és nemzeti identitásban betöltött szerepe, emlékezethelyként való értelmezésük.
Az „élő vár” – koncepció célja a „jó hely”-értékítélet kialakítása a látogatóban. Elsődleges eszköze a gazdag interpretációs kelléktár, ám hatékonyságát növeli a tér megélésnek, a tértermelés folyamatának tudatosítása.