Dr. Szilvácsku Miklós Zsolt: Tájszintű együttműködések szükségessége és jó példái
|
szeptember 24.
2021
|
Szabó Pál
|
Egy 2017-ben megjelent kutatás szerint Európában közel 1000 olyan térségi, tájszintű összefogás létezik, ami regionális, tájszintű együttműködésként, vagy más néven, ahogy hazákban is hívjuk, natúrparkként azonosítható. A natúrparkok működését különböző (helyi, regionális és nemzeti, illetve EU-s) források biztosítják. Hazánkkal szomszédos országokban jobbára tájvédelmi körzetekhez hasonló jellegű, túlnyomó részben állami finanszírozással működő szerveződéseket találunk. Európában az 1950-es évektől, hazánkban a 1990-es években indultak el az első kezdeményezések, majd 2005 óta alakulnak és fejlődnek újabb és újabb natúrparki együttműködések. Mára Európa 22 országában és az EU 28 tagállamainak területének 8%-át fedik le. Hazánkban jelenleg 16 natúrpark működik, amelyek az ország területének 9,4%-át fedik le. Településeink 9,7%-a vesz részt valamely natúrparki együttműködésben.
A natúrpark célja, hogy a mindennapi élet részévé, a helyi identitás elemeivé, mindenki számára értékelt jelenségekké emelje, tegye a település, a táj természeti és kulturális értékeit. A natúrparki települések lakóinak változó jogi, politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti viszonyok között kell meghozniuk egyéni és közösségi döntéseiket. Azoktól, akik a természeti és kulturális értékekre alapozott együttműködésre és fejlesztésekre létrejött natúrparki térségben, a natúrpark egyik településén laknak, vállalkoznak vagy gazdálkodnak, illetve választott döntéshozóként az önkormányzásban vesznek részt elvárható, hogy minden eszközzel keressék azokat a lehetőségeket és eszközöket, amelyekkel a természeti és kulturális értékek megőrizhetők és gyarapíthatók, az ott élők és az odalátogatók életét gazdagíthatják.
Natúrparkjaink – az európai gyakorlattal összhangban – a „négypilléres natúrparki modell” mentén végzik tevékenységüket. A négy szakmai pillér: a természeti-táji örökség megőrzése, a környezeti nevelés és szemléletformálás, a vidékfejlesztés, valamint a turizmus, rekreáció. A hazai sajátosságok figyelembevételével egyfajta átfogó jellegű pillérként fogalmazódott meg a táji léptékű, tájszintű együttműködés szerepe. A helyi közösségek közötti összefogás elősegítésével ugyanis olyan tartalékok szabadíthatók fel, amelyek számottevő mértékben hozzájárulhatnak vidéki közösségek és táji örökségünk megmaradásához.
Előadásomban bemutatom a tájszintű együttműködések meghatározását, jelentős részben a nemzetközi és hazai natúrparki gyakorlat tapasztalataira építve. Összefoglalom a tájszintű együttműködések alapelvei, mint például
- A táj, mint összetartó egység, a megélhetés és az élhetőség alapvető kerete,
- Közös alapértékek menti elköteleződés, lelki megújulás és táji identitás, helyi közösség,
- Helyi erőforrások feletti felügyelet, rendelkezés és további alapelveket.
Bemutatom azokat az eszközöket és szemléleti elemeket, amelyek a tájszintű együttműködések megvalósítását segíthetik, tapasztalataink alapján segítik.
