Magyarországi mintaterületnek 3049 mezei pacsirta megfigyelési pontot választottunk és azok 600 m-es pufferzónáját, a felmérést a Magyar Madártani Egyesület Mindennapi Madarai Monitoringja program biztosította. Egy részletes felszínborítás térképet (20 × 20 m-es), a Magyar Ökoszisztéma Alaptérképet használtuk a felszínborítás foltok tájmintázat mutatóinak számításához: átlagos foltméret (MPS), átlagos fraktáldimenzió (MFRACT) és Shannon-diverzitásindex (SDI), ennek a három mutatónak a segítségével írjuk le a vizsgált területek tájszerkezetét. Általánosított lineáris modellekkel (GLM) elemeztük a felszínborítás típusok és a tájmintázat hatását a mezei pacsirta (Alauda arvensis) abundanciájára. Eredményeink szerint a szántóföldek, a nyílt homok sztyeppék, a zárt gyepfoltok aránya, valamint e felszínborításfoltok alaki összetettsége és átlagos foltmérete pozitív hatással vannak a pacsirta egyedszámára, míg az SDI negatív kapcsolatban állt a pacsirta populációjával. A GLM modellek eredményeit validáltuk az adatsor teszt és tanulócsoportokra bontásával és kettő mutató kiszámításával. Átlagos abszolút hiba százalék (Mean absolut percentage error), ami 37,77%-os értéket adott, míg az átlagos abszolút eltérés (Mean absolut error) a megfigyelt adattól 2,12. Becsültük a pacsirta populáció sűrűségét Magyarország Natura 2000 területein belül, ahol 0-6 egyed/km2 sűrűséget és 23746 ± 8968 pacsirta egyedszámot kalkuláltunk. Az alkalmazott módszer adaptálható más agrár tájakat kedvelő madárfajok sűrűségbecslésére. Eredményeink szerint a védett területeken belül növelni kellene a szántóföldek, a sztyeppék és rétek, valamint a zárt gyepfoltok arányát, átlagos méretét és alaki összetettségét, ahhoz, hogy a mezőgazdasági tájak indikátorfajának tekintett mezei pacsirta egyedszáma növekedhessen.