Buday Tamás–Kovács Tamás: Talajhőmérséklet-léghőmérséklet kapcsolat vizsgálata 1951-1990 közötti magyarországi adatsorokon
|
szeptember 24.
2021
|
Telbisz Tamás
|
A globális éghajlatváltozás következtében a táj számos eleme kisebb-nagyobb mértékben módosul. Ezek közül az egyik leggyakrabban vizsgált tényező a léghőmérséklet, melynek megváltozását, illetve jövőbeli változási trendjeit számos tanulmány bemutatja. Ritkábban esik szó a talajhőmérséklet növekedéséről, pedig a sekély zónákban a talajhőmérséklet a léghőmérséklettel szoros kapcsolatban van, így a léghőmérséklet változása a talajhőmérséklet értékekben is megjelenik.
Kutatásunkban a XX. század második felében a magyarországi meteorológiai állomásokon regisztrált léghőmérséklet értékek átlagainak és különböző mélységben mért talajhőmérséklet átlagainak összefüggését vizsgáltuk, különös tekintettel az 50 cm mélységben mért hőmérsékletre, mely a talajok besorolása szempontjából lényeges. A kutatás jelen fázisában 30 mérőállomás adatait használtuk fel, de az időszakot jól reprezentáló, 30 évnél hosszabb talajhőmérséklet idősorral csak néhány állomás rendelkezett.
A meteorológiai állomásokon mért adatokból számolt évi középhőmérséklet idősorok szoros korrelációban állnak egymással, azaz az ország területén a léghőmérsékletet befolyásoló tényezők éves szinten egységesen jelennek meg. A talajhőmérsékletek évi átlaga az azonos mérőállomás évi középhőmérsékletével szintén korrelál (a korrelációs együtthatók az 50 cm-es mélységgel jellemzően 0,7-nél nagyobbak), a korrelációs együttható a mélységgel kis mértékben csökken, az időbeli felbontással nő. Részletesebb adatsorokon látható, hogy az 50 cm mélyen mért talajhőmérséklet a melegedés során együtt mozog a léghőmérséklettel, míg a hűlés során csak időbeli eltolódással követi, és a minimumok között mindig jelentősebb a különbség, mint a maximumok között. Az ebben a mélységben jellemző évi átlagos talajhőmérsékletek és a levegő évi középhőmérsékletek különbségének sokévi átlagai jellemzően a 0,9–2,3 °C tartományba esnek.
Az erős korreláció és a talajhőmérsékletekben is megfigyelhető plató miatt az 1961-1990 közötti időszakot a talajhőmérsékletek szempontjából is tekinthetjük viszonyítási alapnak, a léghőmérséklet-vizsgálatokhoz hasonlóan. A teljes időszakra vonatkozó talajhőmérséklet átlagok 50 cm mélységben északról dél felé 10,2 °C-ról 12,5 °C-ig nőnek. A talajhőmérsékletek változása elegendően gyorsan követi a léghőmérséklet változását, évről évre, így a klímaváltozás jelei is szükségszerűen megjelennek a talajhőmérsékletekben. A növekedés a bázisidőszakhoz képest már a talajokban is kimutatott, és a regionális klímamodelleknek megfelelően várhatóan a továbbiakban is folytatódik. Ennek következtében a déli országrészben az ALADIN-Climate klímamodellben meghatározott hőmérsékletnövekedést figyelembe véve a XXI. század második felében a várható évi talajhőmérséklet 50 cm mélyen meg fogja haladni a 15 °C-ot, azaz a talajklíma „mesic”-ről „thermic” típusra változik.
