|
szeptember 24.
2021
|
Izsák Éva
|
A frissen hivatalba lépett Biden adminisztráció határozottan fellépett az Északi Áramlat 2 gázvezeték még hiányzó, befejező szakaszának megépítése ellen, amit úgy látszik a német ellenállás miatt mégsem sikerül elérnie. Az orosz törekvések a kockázatos tranzitországok kiküszöbölésére irányulnak, azokat északról és délről kikerülő vezetékek építésével. Hazánkat ez úgy érinti, hogy déli határunkat 2021 őszén eléri a Török Áramlat gázvezeték. A gázpiac, mint tapasztaljuk, a globális geopolitikai küzdelmek egyik színtere, akár csak a Navalnij ügy gázpiaci vonatkozásair gondolunk.
A gázpiaci szereplőket Európa keleti felén is három fő csoportba sorolhatjuk, földrajzi adottságaik alapján, a geopolitikai sakktáblán: exportőrök, fogyasztók és tranzitországok. Hazánk, relatív kis mérete okán, nagyfogyasztóként nem lehet jelentős szereplő, a tranzitban, elosztó és tároló központként azonban játszat szerepet.
Előadásomban áttekintem a korábbi monopolista gázellátó Oroszország stratégiáját, bemutatva korábbi erős érdekérvényesítő pozíciójának gyengülését és az energiaexporttól való mára inkább függő helyzetének kialakulását. Mennyire életképes még a közvetlenül a Szovjetunió bukása előtt megfogalmazott Falin-Kvicinszkij doktrína, amely szerint Oroszországnak a katonai befolyását gazdasági nyomásgyakorlással kell helyettesítenie?
Vázolom az Egyesült Államok kihívását, a palagáz forradalom nyomán kialakult, európai gázexportőrként való megjelenését, aminek hazai vonzata, hogy a horvátországi adriai LNG terminál megnyitásával már Magyarország is importál amerikai gázt. A nagyjából 8 milliárd köbméter éves hazai fogyasztásból 1 milliárd köbmétert ebből az irányból kötöttünk le.
Az EU körülbelül évi 500 milliárd köbméteres gázpiacának nagyjából 35-40%-a származik orosz importból. Jelenleg nagyjából 120 milliárd köbméteres cseppfolyós gáz fogadására elegendő kapacitás van, tehát a vezetékes orosz gáz gyakorlatilag pótolhatatlan. Napjainkban a Testvériség gázvezeték évi 100 milliárd köbméter, a Jamal 33 milliárd és az Északi Áramlat 1 55 milliárd köbmétert képes szállítani. A Testvériség vezeték ukrajnai szakasza eléggé elöregedett, felújításra szorul, amit a jelenlegi geopolitikai helyzetben egyik fél sem szívesen finanszírozna.
Az Északi Áramlat és más megkerülő vezetékek, a tranzitszerep elvesztése miatt, valódi hátrányt okoznak elsősorban Ukrajnának és Lengyelországnak. Ukrajnában a jelentős tranzit bevételek a geopolitikai széljárástól függően különféle gazdasági-politikai csoportok kezében összpontosulnak. Úgy tűnik, hogy a szárazföldi gázvezetékek tranzitországainak szerepe csökken, azzal párhuzamosan ahogy az LNG tengeri útvonalainak infrastruktúrája kiépül. A gázvezetékek pedig hálósodnak, nemcsak egy irányba futnak, ami a monopol piacok megszűnésének irányába mutat.
Hazánk, földrajzi adottságai miatt, a korábban kitermelt olaj és gázmezők hasznosításával, jelentős, kb. 6 milliárd köbméter gáztárolási kapacitással rendelkezik. A Kárpát-medence központi fekvése miatt sok gázvezeték fut ide, és két irányú kapcsolatok kiépítésével elosztó szerepét hazánk fokozatosan erősíti. A HAG esetében az Ausztria felé való export lehetőségét uniós előírások mentén nemrég hozták létre. A Romániából érkező BRUA gázvezeték kapacitása is bővült. Kialakulóban van az észak-déli EU-s gázfolyosó, amelyben a magyar-szlovák gázvezeték kaphat a mainál nagyobb szerepet, továbbá az EU támogatja egy magyar-szlovén-olasz vezetékes kapcsolat kiépítését is. égezetül megállapíthatjuk, hogy Magyarországnak jó esélye van arra, hogy térségünk jelentős gázelosztó és gázkereskedelmi központjává váljon, egyre inkább versenyre kelve ebben Ausztriával. Hogy ez így is alakuljon a hazai szereplőknek sikeresen kell fellépniük a gázpiaci versenyben a monopolhelyzetek kialakulása ellen.
