Az életkörülmények általános javulása mellett ugyanakkor e folyamatok „mellékhatásaként” többek között nagyfokú elvándorlást, valamint a társadalmi és területi egyenlőtlenségek növekedését figyelhetjük meg a térségben. Ezt a széttartást számos egyéb tényező mellett a társadalmak egyre gyorsuló öregedése, a gazdasági válság, valamint a javak központi szintről történő egyenlőtlen újraelosztása is erősítette.

Az egyenlőtlenségek növekedése fokozottan sújtja a sérülékeny társadalmi csoportokat, köztük az etnikai kisebbségeket is. A Magyarországgal szomszédos országokban összesen kb. 2,1 millió főre tehető a magyar kisebbséghez tartozó lakosság száma, akik esetében szintén felmerül a javak egyenlőtlen elosztása a társadalom többségi tagjaival szemben. A külhoni magyarság társadalmi-gazdasági helyzetének, a többségi társadalmakhoz képest elfoglalt pozícióinak feltárására irányuló kutatások mindezek miatt mind a tudományos élet, mind pedig a szakpolitikák számára rendkívül fontos információkkal szolgálhatnak.

A javak egyenlőtlen eloszlásának az etnikai mellett számos egyéb dimenziója is van. A térbeli dimenzió azt eredményezi, hogy a külhoni magyarok által lakott egyes térségek fejlettsége is eltérő. Feltételezhető tehát, hogy az egyes térségek magyar közösségeinek relatív, a többségi társadalomhoz képest értelmezett társadalmi pozíciójában is jelentős különbségek figyelhetők meg. Az említett időszak egyes évtizedeinek folyamatait meghatározó paradigmák közötti eltérések miatt pedig okkal feltételezhető az is, hogy az egyes évtizedeket jellemző – a magyar közösségek társadalmi pozíciójában bekövetkezett – változások között is jelentős különbségek vannak.

Számos empirikus kutatás bizonyítja, hogy az iskolázottság a társadalmi pozíció egyik alapindikátoraként a munkaerő-piaci és bérelőnyök mellett összefüggést mutat többek között az egyéni egészségi állapottal, az elégedettséggel, a társas kapcsolatok minőségével, illetve a társadalmi és intézményi bizalommal. Társadalmi szinten pedig hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, a hatékonyabb újraelosztáshoz és a társadalmi struktúrák stabilitásához. A külhoni magyar közösségek iskolázottsági mutatóinak vizsgálata tehát hiteles képet nyújthat a külhoni magyarság társadalmi pozícióiról is.

A téma jelentősége ellenére a külhoni magyarság iskolázottsági mutatóiban az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásokról kevés információnk van. Ráadásul az egyes országokról és magyar közösségeikről meglévő információk összehasonlító értelmezése sem problémamentes: a jelenséget a 2001/2002-es népszámlálási adatok elemzése révén vizsgáló kutatások eredményei például – különféle módszertani okok miatt – csak korlátozottan hasonlíthatók össze egymással. A külhoni magyarság iskolázottsági mutatóit a nagytérségi szintnél alacsonyabb területi szinten vizsgáló, elsősorban a területi egyenlőtlenségekkel foglalkozó elemzésből pedig kifejezetten hiány van.

Kutatásom során tehát az iskolázottsági mutatók, elsősorban a diplomások arányának vizsgálatával keresem a választ alapvetően arra a kérdésre, hogy az egyes külhoni magyar közösségek relatív társadalmi pozíciójában változást hozott-e az ezredforduló. Hármas célkitűzésem, hogy részletesen elemezzem egyrészt a külhoni magyarok iskolázottságának területi összefüggéseit, másrészt a külhoni magyar közösségek, valamint az általuk lakott térségek teljes lakosságának iskolázottsági mutatói közötti különbségeket, harmadrészt pedig a külhoni magyarság iskolázottsági mutatóiban az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásokat.