Biró Tamás–Hencz Mátyás–Karátson Dávid–Németh Károly: Vulkanológiai térképezés geomorfológiai szabályszerűségek alapján – példa a Bükkaljáról
|
szeptember 24.
2021
|
Biró Tamás
|
A robbanásos vulkánkitörések nyomán lerakódó szórt-, ár- vagy torlóár-piroklasztitok erodibilitása szélsőséges határok között változik. A laza piroklaszt-üledékek (pl. tefralepel) gyorsan pusztulnak elsősorban vonalas vízerózióval, míg az összesült vagy cementálódott piroklaszt sűrűségár-üledékek (pl. ignimbritek) ellenállóbbak, így rendszerint ki is preparálódnak a lepusztulás során, esetenként jelentős geomorfológiai inverziót létrehozva. A Bükkalja jelentős részben kemény, összesült ignimbritek által fedett, vízmosásokkal felszabdalt táblás vidék a Bükk hegység déli előterében (Hevesi 1997). A kb. 10 x 40 km2 kiterjedésű hegylábfelszín – amelyet miocén korú, több 100 m vastagságú piroklasztit-sorozat épít fel – domborzatának fő meghatározó elemei a déli, délkeleti irányba, kb. 20°-kal dőlő, északi irányban meredek peremű, összesült ignimbritek által fedett kibillent táblák (pl. Hevesi 1997; Dobos 2002; Vágó 2012).
OTKA-kutatáshoz (K131894) kapcsolódó munkánk során több tucatnyi helyen végeztünk rétegszintű fizikai vulkanológiai leírást, amely eredményeként előállt a terület részletes elvi rétegszelvénye. Továbbá megfigyeltük és értelmeztük a felvett rétegsorok és a helyi domborzat közötti kapcsolatot is 30 m vízszintes felbontású SRTM felszínmodell (earthexplorer.usgs.gov) segítségével, ami a következő megállapításokat tette lehetővé a vulkáni rétegtan és a felszínformák kapcsolatáról:
- A rétegsornak az összesült ignimbritek közötti (Kács tagozat, Hencz et al. 2021a; Jató tagozat, Biró et al. 2020) és az alsó összesült ignimbrit alatti (Hencz et al. 2021b), könnyebben pusztuló részei elsősorban az összesült ignimbritek által „megvédett” táblák meredek, északra néző peremein bukkannak ki (vö. Vágó 2012). E köztes, könnyen pusztuló piroklasztit-sorozatok másik jellegzetes kibukkanásai az összesült ignimbrit-táblákat felszabdaló, ÉNy-DK-i irányú völgyek oldalaiban figyelhetők meg, néhány 100 m hosszúságú, meredek falú vízmosásos szurdokvölgyekben és csuszamlások szakadásfalaiban (pl. Bogács és Tibolddaróc Ny-i oldalán).
- A fenti összefüggések alapján lehetőség nyílik nagy pontosságú előrejelzést adni a Bükkalján tetszőleges ponton megfigyelhető piroklasztitok rétegtani helyére. E megközelítéssel a terület földtani-vulkanológiai térképe nagy mértékben pontosítható. A megfigyelt geomorfológiai szabályszerűségek alapján a geológiai térképezés jelentősen megkönnyíthető, különösen egy azt megelőző, domborzatmodellen történő geoinformatikai leválogatás segítségével.
- A megfigyelt összefüggések a piroklasztit-sorozat és a geomorfológiai viszonyok között nagyon hasonlóak ahhoz, mint amit más, különböző mértékben összesült, így az eróziónak eltérő módon ellenálló ignimbrit-rétegsorokkal jellemzett területeken dokumentáltak (pl.: Kappadókia – Doğan et al 2019).
Idézett közlemények: Biró T. et al. 2021: A Miocene Phreatoplinian eruption in the North-Eastern Pannonian Basin, Hungary : the Jató Member. J. Volcanol. Getherm. Res. 401, Paper: 106973.Dobos A. 2002: A Bükkalja II. Felszínalaktani leírás. In: A Bükki Nemzeti Park. Szerk.: Baráz Cs. pp. 217-228.Doğan, U. et al.2019: First paleo-fairy chimney findings in the Cappadocia Region, Turkey: a possible geomorphosite. Geoheritage, 11, pp.653-664.Hencz M. et al. 2021a: Egy összetett kitörési eseménysorozat nyomai a Bükkalján (Észak-Magyarország): a Kács Egység. In: Silye L. (szerk.) XXII. Bányászati, Kohászati és Földtani Konferencia Absztrakt KötetHencz M. et al. 2021b: A Lower Miocene pyroclastic-fall deposit from the Bukk Foreland Volcanic Area, Northern Hungary: Clues for an eastward-located source. Geol. Carpath. 72, pp. 26-47.
