Bartók Blanka–Ilona Judit–Weidinger Tamás: Erdély történeti éghajlati adatsorai (1871-1918)
|
szeptember 24.
2021
|
Telbisz Tamás
|
Folyamatos meteorológiai észlelések az 1850-es évektől állnak rendelkezésre a történelmi Magyarország területéről, előbb az Osztrák Meteorológiai Szolgálat jogelődje (alapítva 1851), majd a Magyar Királyi Meteorológiai és Földdelejességi Intézet (alapítva 1870) évkönyveiben. Ezek bővülő állomásszámmal és tartalommal többféle adatot közölnek: havi és egyes esetekben napi meteorológiai észleleteket (hőmérséklet, felhőzet, csapadék, szélviszonyok, légnyomás stb.), illetve földmágnesességi és fenológiai megfigyeléseket. A nagy hagyományokkal rendelkező állomások közül számos található Erdélyben és Partiumban a mai Románia területén, amelyek adatai még nem kerültek feldolgozásra. Jelen tanulmány célja felleltározni és elemezni – Kárpát-medencei kitekintéssel – az állomások adatait.
A korabeli éghajlati viszonyok általános jellemzőinek leírására hat mérőállomást választottunk, melyek a legteljesebb havi hőmérsékleti és csapadékmennyiségi idősorral rendelkeznek: Arad, Beszterce, Csíksomlyó, Kolozsvár, Nagybánya és Nagyszeben. Ezek észleléseit bevezettük egy adatbázisba, majd a MASH homogenizációs eljárást alkalmaztuk az esetleges hibák kiszűrésére és adathiányok kiegészítésére. Végül statisztikai próbák segítségével összehasonlítottuk az így kapott adatsorokat (1871-1918) a jelenkori adatokkal (1961-2020), és trendanalízist végeztünk rajtuk az éghajlat múlbeli esetleges változásainak detektálása érdekében. Célunk, hogy felhívjuk a figyelmet i) a történeti adatsorok éghajlati alkalmazására, ii) olyan adatbázisok kiépítésére, amelyek a mért és a különböző éghajlatváltozási adatsorok alapján lehetőséget teremtenek a XIX. század második felétől a XXI. század végéig terjedő negyed évezredes időszak áttekintésére. E kutatásra is mutatunk példát.
