A népesség alig kétharmadát alkotó macedónok és a gyorsan növekvő albán kisebbség közötti ellentét kiéleződése párhuzamos társadalmak létrejötte felé mutat, az albán térnyerés az élet szinte minden területén szembeötlő. Az előadásban a nyelvi tájkép vizsgálatának kvalitatív megközelítését alkalmazom, kiindulva abból, hogy a feliratok elhelyezése, mérete és sorrendje, továbbá a közterületeken fellelhető szimbólumok használatának gyakorlata jól világít rá Észak-Macedónia ellentmondásos politikai-hatalmi viszonyaira, valamint annak a helyi közösségekre kifejtett hatására. Mindez kiegészül – és lokális szinten a különböző nyelvű és kultúrájú közösségek versengésére utal – a városi térhasználatban mutatkozó sajátosságok felmérésével.