A tér azonban nem tekinthető egyértelműen objektívnek, hanem szubjektív is, hiszen az arról kialakuló képet nagyban befolyásolják a személyes tapasztalataink. A tér belső, tudati leképeződése a kognitív térképezés (Cséfalvay, 1990), ami egy összetett pszichológiai folyamat, mentális reprezentáció (Wilhelm, 2005). A kognitív térkép előhívása a mentális térképezés, minek során a térrel kapcsolatos információk, a benyomások és tapasztalatok alapján arról kialakított tudati kép projekciója, megjelenítése történik valódi térképen (Gál, 2007).

A mentális térképezés támogathatja a tanulók térről való elképzeléseinek és abban való tájékozódásának felmérését, vagyis a módszer alkalmazható a tanulási folyamat támogatására.A kutatás fő célkitűzése középiskolai tanulók Budapestről kialakult mentális térképének megismerése.

A vizsgálat módszere a Kevin Lynch nevéhez fűződő térképrajzolás, ami strukturált interjúval, útvonal készítéssel, valamint három budapesti kerület (V., X. és XI. kerület) tulajdonságait feltáró szemantikus differenciálvizsgálattal egészül ki. A felmérés összesen 49 középiskolai tanuló bevonásával valósult meg, akik a vizsgált kerületek egy-egy intézményébe járnak.

A kutatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tanulók Budapesttel kapcsolatos mentális térképei mennyiben felelnek meg a valóságnak. További kérdés, hogy a térben szerzett élmények és tapasztalatok hatására kialakuló különböző mentális térképek mellett jellemzi-e a vizsgálatba bevont tanulókat identitástudat. A főváros pozitív és negatív megítélésű területeinek feltérképezése szintén fontos vizsgálati szempont.

A tanulók körvonalas térképen jelenítették meg Budapestről alkotott mentális térképüket, amelyek igen változatos képet mutattak. A jelölt objektumok száma, a térképek részletgazdagsága nagyon különböző, de akad néhány visszatérő elem (például: Duna, Országház, V. kerület, Gellért-hegy, Csepel-sziget, Budai Várnegyed). Ezek elhelyezése a térképen, az arányok és irányok a valóságnak nem minden esetben feleltek meg. Pontosabbábrázolást adtak és több objektumot tudtak felsorolni azok, akik tömegközlekedéssel utaznak vagy sokat kirándulnak.

Az egyes tanulócsoportok interjúra adott válaszai és mentális térképei alapján nem jelenthető ki, hogy közös identitásuk lenne, feltételezhetően azért, mert a közös iskola nem jelent elég erős kapcsolatot közöttük.

Az viszont elmondható, hogy a tanulók pozitívabb tulajdonságokat társítottak ahhoz a kerülethez, ahol az iskolájuk található, vélhetően azért, mert több tapasztalatuk van azzal kapcsolatban, jobban ismerik.

Ugyan a mentális térkép dinamikusan változik a tapasztalatszerzéssel, mégis hasznos lehet a tanárok számára, ha ismerik tanulóik elképzelését, hiszen ez segítséget nyújthat a fejlesztési folyamat tudatos tervezéséhez.

Irodalom

Cséfalvay, Z. (1990): Térképek a fejünkben. Akadémiai Kiadó, Budapest. 156 p.Gál V. (2007): Mentális térképek elméletben és gyakorlatban. Területfejlesztés és Innováció 2007/1. pp. 17–22.Wilhelm G. (2005): Kognitív térképek és városreprezentáció, in N. Kovács T. – Böhm G. – Mester T. szerk.: Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban, Budapest, Kijárat, 29−46